Pécsi Géza elment... • Hetedhéthatár

Kultúra, művészet

Pécsi Géza elment…

Pécsi Géza 2008-ban a Káplár László Jó Ember Díjjal

Pécsi Géza 2008-ban a Káplár László Jó Ember Díjjal

Bár egy városban éltünk, mégsem ismertük egymást egészen 2008-ig. Ekkor hozott minket össze Káplár László, pontosabban a róla elnevezett Jó Ember Díj, ugyanis a 2008-as Káplár László Jó Ember Díjas Pécsi Géza lett. Kapott korábban is elismeréseket, de úgy mondta, hogy számára ez volt a legfontosabb díj életében: merthogy amikor tanár lett, az volt a célja, hogy jó embereket neveljen! És úgy érzi, hogy ezzel a díjjal az őt jelölő egykori tanítványok ezrei mondtak neki köszönetet.

A 2012-es Gebauer-emlékév is összehozott minket. Márkus Istvánnal és Komlós Attilával mentünk el hozzájuk, és akasztottuk le az étkező faláról Gebauer Ernő Liszt Ferencet ábrázoló festményét – kölcsön adták másfél hónapra, a Gebauer-kiállítás idejére

2014-ben H. Csongrády Mártát köszönti Pécsi Géza

2014-ben H. Csongrády Mártát és a megjelenteket köszöntötte Pécsi Géza a Pécsváradi Várban

Amikor csak tehette, eljött április végén a soron következő Jó Ember Díj átadásra. Tavaly, a 2014-es átadáson is drága jó társával, Panni nénivel köztünk volt még, és köszöntötte H. Csongrády Mártát – szeretettel, öleléssel, szép szavakkal.

“A 2008. évi Káplár László Jó Ember Díjat Pécsi Géza érdemelte ki több évtizedes tanári és mindennapi tevékenységéért, mert mindig megosztotta szellemi és anyagi javait azokkal, akik rászorultak.” – áll az oklevélen. És most idézünk a tanítványok által 2008-ban írt jelölésből, nem búcsúzva Géza bácsitól – mert velünk marad mindörökké!

“Nagycsaládnak számító környezetben nőtt föl. 4 fiútestvére közül a legkisebb, és a családból egyedül ő volt, aki tanulhatott.  Testvérei, rokonai egyszerű, becsületes, a maguk területén kiváló munkát végző emberek. Gyermek és ifjúkorának környezete – Gyárváros – ugyancsak „kétkezű” munkáscsaládok, barátok…

Pécsi Géza mindenkor elhivatottságának érezte, hogy mint későbbi „nadrágos embernek” kötelessége a hovatartozása szerint „magasabbra segíteni” környezetét, és mindazokat, akik munkája, barátsága, ismeretsége révén közel kerültek hozzá. Így került a gyárvárosi Katolikus Legényegylet élére vezetőként, az egyesület legfiatalabbjaként. Szerették, és követték. Segítették a rászorultakat, gyűjtöttek a katonáknak stb.

Főiskolai tanulmányai után katedrára kerülve mindvégig késztetést érzett a szegény, elesett, segítségre szorulók gyámolításának. Meggyőződése és elkötelezettségeként vallotta, és tette, hogy a jó emberek nevelése a megalapozója az eredményes tudásnak, az erőszak, a vandalizmus visszaszorításának.

Panni nénivel a 2008-as díjátadáson a Pécsváradi Várban

Panni nénivel a 2008-as díjátadáson a Pécsváradi Várban

Az élet csapásait (az igazságtalant is) úgy tudta elfogadni, hogy azt környezete jobbítására fordítva végezte az új munkát. Az ének nélküli szakképzésbe kerülve észrevette a társadalom és műveltség perifériájára szorított tömeget, és ellenszélben dolgozva, nem ismert nehézséget, nem félt az ismételt félreállítástól… Énekkart, hangversenyeket, országos léptékű  érzelmi nevelést sürgetve tette a dolgát. Emellett észrevette a nagycsaládos, szegényen öltözötteket, ruhát, cipőt, élelmet gyűjtött, bevonva a tanulókat is (50-60-as évek!). Hónapokra befogadta, megosztotta lakását egyik kollégája családjával, hogy a véglegesen megoldható lakás- és nehéz helyzetük megváltozásáig segítse őket.

Hosszú lenne a fölsorolás, de mindenhol, mindenkor kész volt segíteni. Nem látványosan, megosztva a keveset is…

„Egyházi szervezkedést” kiáltva, azonnali hatállyal elbocsátották tanári állásából… Ezt a fordulatot infarktus, rendőrségi megfigyelés, rokkant nyugdíjba küldés követte.

Nem tört meg!  A nevelés jobbítása mindenkor napirenden volt.  Tovább harcolt a művészeti nevelésből kizártakért. Egyetemi kutatással igazolta fontosságát. Tankönyvet írt, hangzóanyagot készített….rokkant nyugdíjas évei alatt  is igen aktívan dolgozott.

Fél évszázados kemény harcának eredményeként egészen az Országgyűlés Oktatási Bizottságáig ért el kérelme, követelése, igazolása… az  érzelmi nevelés eszköze, a művészetek bevonása  nem lehet csak a gimnáziumi tanulóké.  A szakközép-szakiskolai tanulók esélyegyenlősége megkívánja, kötelezi az oktatásirányítókat, hogy az érzelmi nevelés elengedhetetlenül legyen jelen itt is!  Talán legnagyobb eredménye életmunkájának, hogy   2001-től órarend keretében minden szakközép- és szakiskolában  helyet kapott az ének zene, az érzelmi  nevelés eszköze.

Hálás tanítványai még ma is megkeresik, a több tízezer végzett tanuló némelyikével összefutva,   igazi öröm a találkozás….Egyértelműen állítható, mindenki szerette, szereti…..

80. születésnapját régi tanítványai  szervezték. Hálaadó szentmise keretében ünnepelték.

Családja is példát lát benne,  támogatta/támogatja és követi. Mindkét gyermekének (Géza és Rita) 4-4 gyermeke van. A szociális beállítottság, magatartás itt is „öröklött” és folytatódik.”

 

——————–

Pécsi Géza temetése zárt családi körben lesz. Tisztelői május 18-án este emlékezhetnek meg róla a pécsi Dómban tartandó hálaadó misén.

 

 

 

 

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Pécsi Géza elment…”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés