Tamásy Liának, Pécs örökös teniszbajnokának sorsára akár a közép-európai XX. század krónikájában is szentelhetnének pár sort. Sorsa szorosan összefügg az évszázad hajnalának történelmi és geo-politikai változásaival. Talán csak a véletlenen múlott hogy végül is itt, Pécsett kötött ki, eresztett gyökeret. Szülei kassaiak voltak, anyja tanár, apja katonatiszt. Az első világháború gyászos vége után Miskolcra költöztek. Lia nevű kislányuk itt született, majd egy kis időre, a két világháború között újra a Felvidéken laktak, majd Székesfehérváron át Pesten kötöttek ki. A fővárosban már ismert teniszbajnokként robbant bele a sportéletbe. Ez volt hajdanában. De most inkább kezdjük a jelennel: a nyolcvanéves teniszbajnok ma Pécsett egy kétszobás polgári lakásban él emlékei között. A két szoba masszív bútorai és csodás századeleji fényképei, olajfestményei között a legkisebb helyen is serlegek, diplomák, érmek sorakoznak, vagy éppen lógnak a falon. A múlt és a jelen emlékei. Lia néni csak közöttük érzi jól magát.
-Sajnos, az ember élete véges, számolni kell azzal, hogy egyszer csak a számunkra kedves emlékek értéktelen kacattá válnak. Van egy budapesti unokahúgom, de ő sajnos semmire sem tartja őket. Nemrég beszéltem Solymosi Egon volt atléta olimpikonnal arról, hogy talán, idővel Pécsett is lesz egy Sportmúzeum. De még nagyon a kezdeteknél tartunk. Nem tudom, hogy én megérem majd, pedig már tőlem is kiválasztottak pár érmet a több évtizedes sportkarrierem mérföldköveiből.
Pár szóban felvázolja egy lassan már hetvenéves karrier történetét. Székesfehérvárról indul Pestre, a háromgyerekes édesanyja minden elvesztett ambícióját általa akarja megvalósítani, azonban az új stílusban játszó kislányt nehezen akarják befogadni a konzervatív klubokba. Végül is a Rákosvárosi Tenisz Klubnál köt ki. De az első eredményeket még vidékiként könyvelte el. És mindezt…
– Hát igen, mindezt tornából felmentettként. A katonaorvos, igaz, hogy egy kis ráhatásra felmentett minden tornagyakorlat alól. Igen ám, de amikor megnyertem a középiskolás teniszbajnokságot és a Népsport öklömnyi betűkkel hozta le a hírt, A vidéki mazsola legyőzte Körmöczy Zsuzsát, a nagy menőt, másnap már ki is rúgtak a kereskedelmiből. Nem tudták megérteni, hogy én nem tudok bukfencezni, hidat csinálni, de tudok ugrókötelezni, futni és mindazt, ami a teniszhez szükséges. Végül is Pesten fejezi be a felsőfokú kereskedelmi iskolát, majd amikor Kassát újra visszacsatolták Magyarországhoz, szüleivel újra visszaköltöznek. Ott él 1938-1944 között és a Felvidék Bajnokságán megnyer minden versenyt, amin indul.
Arról, hogy Pécsre hogyan jutott, ekképp emlékszik vissza.
– A szüleim egyszer már éltek Pécsett, rögtön Trianon után, majd 1945-ben, egy kis pesti kitérő után a nyugdíjba vonuló apám úgy döntött, hogy Pécsett telepszik le. Egyébként, jogi végzettségét figyelembe véve, őt kérték fel, hogy Pécsett állítsa fel a Katonai Törvényszéket.
Az akkor épp ereje teljében lévő fiatal teniszcsillag sorozatban éri el az újabbnál-újabb sikereket, de sajnos magánéletében nem ennyire szerencsés. Alig 19 évesen, két év házasság után özvegy marad. A férje az orosz fronton elesik. Több mint öt évig várja vissza, amikor végül is halottnak nyilvánítják. Ezek után minden energiáját a sportnak szenteli, a Pécsi Atlétikai Klubban folytatja pályafutását, a Balokány-ligeti teniszpályák váltak második otthonává.
– Több lovagom, vőlegényjelöltem is volt, de én mindeniket a volt férjemhez hasonlítottam, és végül is úgy döntöttem, hogy a sport fontosabb számomra, azt is mondhatnám, hogy én a tenisszel jegyeztem el magam. És azt hiszem, hogy jól döntöttem. A tenisz örökös szerelmemmé vált.
És a sport nem csalta meg, nem hagyta cserben. Tamásy Lia 25 évig volt a Dunántúl bajnoka, 40 évig pedig Pécs város bajnoka, így örökös bajnoki címet is szerzett magának. Amikor pályája zenitjén volt, 1957-ben 7. volt a magyar ranglistán Kedvenc számai az egyes és a vegyes-páros, mert akkor úgymond nem alszik el a pályán, hiszen a tapasztalatlan ellenfelek mindig rá játszanak, bízva abban, hogy ő a páros gyengébb tagja. Amikor külföldi turnékról érdeklődöm, visszaránt a szomorú valóságba, a vasfüggönyön át maximum Eszékre meg Kassára juthatott el.
– Egyszer, egy alkalommal voltam úgymond Nyugaton is, a 60 éves korosztályt képviseltük Pörschach-ban, Ausztriában. Igaz, hogy saját költségünkön utaztunk, de így is megérte. A Szövetség a tornász lányok által levetett nemzetiszínű bemelegítőket adta kölcsön nekünk. Gondolhatja, hogy néztünk ki bennük, minden percben attól féltünk, hogy szét fog repedni rajtunk. A tornán egyébként jól szerepeltünk, a harmadik hellyel tértünk vissza.
Lia néni nyugdíjas korában sem hagyta abba a teniszezést. Tavaly is bajnoki címet nyert a 75 év felettiek korosztályában. Sosem szeretné abbahagyni a sportot, amíg van hozzá ereje, energiája. Napi programjába még ma is belefér pár órás edzés, majd ő edzi a jövendő generációit. Bár naponta alig néhány órát alszik, a szervezete ma is, lassan 80 évesen is tökéletesen bírja a terhelést.
– Én még ma sem szedek semmiféle gyógyszert. A rendszeres életmód és a sportolás az egészségem titka. Privát életemben számviteli szakember voltam, sokáig több cég gazdasági vezetőjeként dolgoztam. Bár sok emberben a számokkal szöszmötölő ember és az élsportoló képe nem mosható össze, én azt válaszolom, hogy mindkettőhöz óriási önfegyelem szükséges. Én pedig, magammal szemben is mindig maximalista voltam.
Körbejárjuk a két szobát. A fiókokból régi és újabb keltezésű fényképek kerülnek elő. Sporttársak, tanítványok, győzelmek, mind-mind szép emlékek. Lia néni az utóbbi időkben már csak nemzetközi versenyeken vesz részt. A nevezési díjat, szállást mindig zsebből fizeti. A győzelemért pedig egy serleg, egy érem vagy oklevél jár. No meg az erkölcsi győzelem. Az utóbbit az ember magával viszi, az előbbiek, jelen esetben több száz érem, serleg, díszoklevél és más dísztárgyak, az utókorra maradnak. Egy élet mérföldkövei, szépen sorba rakva immár, csak rendszerezni kéne. Talán egy Tamásy Lia múzeumban ?
Hozzászólások