Egy közhely színeváltozása - a pécsi Modern Magyar Képtárban • Hetedhéthatár

Kultúra, művészet

Egy közhely színeváltozása – a pécsi Modern Magyar Képtárban

A Variációk a Színes városhoz – Zománcművészeti kísérletek a magyar képzőművészetben (1967-1972) című időszaki kiállítás (Pécs, Modern Magyar Képtár, Papnövelde utca 5.) kísérőprogramjaként a Baranya Megyei Fiúnevelő Otthonból (Pécs, Megye utca 22.) áthozva – gondos tisztítás és konzerválás után – a Modern Magyar Képtár állandó kiállításában helyezték el Szijártó Kálmán (1946) alkotását. A 4,05 méter magas, 3,15 méter széles, 51 darab, egyenként 45×45 cm-es elemből álló, 1972-ben készült zománcfal a Pécsi Műhely zománcművészetének egyik főműve. Nagy András osztályvezető főmuzeológus a Janus Pannonius Múzeum Facebook oldalán az alábbiakat írta a műről.

Szijártó Kálmán alkotásának bontása a Baranya Megyei Fiúnevelő Otthonban

Az ívelt formákból, átlós erővonalakkal, legyezőszerűen komponált műalkotás dinamikus hatását a vékony fekete sávokkal körvonalazott élénk homogén színfelületek kontrasztjai erősítik fel. Az egymáson elcsúsztatott, megtört síkrétegek, térképző fragmentumok mozgásillúziói nyitott és zárt struktúra feszültségét teremtik meg. Nyitott és zárt kettőssége egyúttal a zománcfal – a magyar képzőművészetben egyedülálló – transzfigurációjának lehetőségét is jelenti. Az áthelyezés kontextus-váltása, melynek révén az alkotás egykori eredeti helyszínéről átkerült a múzeumi kiállítás terébe, az elsődleges, variálhatósága által nyitott építészeti, iparművészeti dekorációs funkciót a zárt, autonóm képzőművészeti alkotás státuszával egészítette ki. Erről Lantos Ferenc, a zománckísérletek kezdeményezője így írt 1968-ban: „Az új technika önálló kép és több lapból álló dekoratív igényű kompozíció kialakítására egyaránt alkalmas. Ilyen értelemben tehát határeset a hagyományos táblakép és a nagyobb felületeket díszítő iparművészeti alkotás között.”

Szijártó Kálmán alkotása a Modern Magyar Képtárban

A múzeum közegében a zománcképnek ez a kettős státusza – s ez a jelentősége a Variációk a Színes városhoz kiállítás tárgyainak is – hangsúlyosabban érvényesülhet. A zománctechnika egykori épületdíszítő pécsi közhelye – Szijártó „fiúnevelő” alkotása éppúgy, akárcsak Lantos DÉDÁSZ épületfríze – most (Lantos Ferenc és a Pécsi Műhely művészetének hazai és nemzetközi elismerésével) érhette meg művészettörténeti színeváltozását.

Szijártó Kálmán művének áthelyezése után a Pécsi Műhely további alkotóinak, Ficzek Ferencnek, Kismányoky Károlynak és Pinczehelyi Sándornak eredetileg szintén a Baranya Megyei Fiúnevelő Otthonba készült nagyméretű zománcképei is a Modern Magyar Képtár állandó kiállításába kerülnek majd.

Ezúton köszönjük meg Nagy Andrásnak, hogy írásának közléséhez hozzájárulását adta.

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Egy közhely színeváltozása – a pécsi Modern Magyar Képtárban”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés