Tisztelt Olvasók!
Most egy olyan sorozatot olvasnak, amelynek forrásai a szerző magán-archívumából valók. Ezeket szeretném a közvélemény elé tárni folyamatosan, de úgy, hogy különböző korszakokból közöljek és kommentáljak egy-egy olyan írást a sajtóból, amely a pécsi (és néha az országos vagy a vidéki) színházi életünket jellemezte a megnyitástól a színházak államosításáig. Nem az a szándékom, hogy színház-történetet közöljek, vagy egy-egy forrás „utóéletét” írjam meg, hanem az, hogy az olvasó közönség elé tárt forrás „erejével” jellemezzem azt az időszakot.
Fodor Oszkár színigazgató évadkezdése az 1929/1930. évi színi évadban – a helyi sajtó tükrében 1. rész
Pécsi Nemzeti Színház, 1930-as évek (Forrás: Fortepan – Höfler Tibor gyűjteménye)
Nézzük meg, a múltban milyen híradások, tények előzték meg egy színházi évad kezdetét a helyi sajtó egyik prominens képviselőjének számító, polgári irányultságú napilap híradásai alapján. Nem volt mindegy ugyanis, hogyan tájékoztatják jó előre a közvéleményt erről. Mondanom sem kell, egy jól kivitelezett „sajtó-kampány” milyen kedvezően hatott a későbbi érdeklődésre, amely az eladott színházjegyek számában is jelentkezett, és amely egyenes összefüggésben állott a játszóhely nézőszámával és jövedelmezőségével. Mint a helyi teátrumunk történetéből tudjuk, színháztörténetünk egyik jeles helyi alakját, Fodor Oszkárt 1927. január 27.-én nevezte ki a városi tanács mecsekalji városunk híres teátrumának élére. Most viszont az 1929/1930-as színházi évad indulását választottam ki, ezzel az évad-kezdéssel akarom illusztrálni az előző gondolatokat.
Fodor (Fuchs) Oszkár (1880-1950) színész, rendező, színigazgató most is nagy elánnal vetette bele magát a munkába, és hogy neves „csapatot” mozgatott, már a kora ősz folyamán kiderült a pécsi érdeklődők számára. A nézőkkel, a közvéleménnyel való kapcsolattartást ugyanis Horváth Kálmán (1877-1948) operett énekes, színész, korábbi felvidéki színházigazgató végezte, és az ő neve, tevékenységének sokrétűsége – „megfejelve” mai szóhasználattal a színház-produceri munkával – számos alkalommal fölbukkant sajtónkban is. (Ez a tény egyébként újdonság a Wikipédiának is, ugyanis adataik közt, Horváth Kálmán pályájának ismertetésekor a pécsi időszaka nem szerepel.)
Kezdjük a lapidézést a Pécsi Napló 1929. szeptember 29.-i számának „Színház” rovatával, annak is „A színigazgató a közönségért és a közönség anyagi érdeke a kedvezményes bérletek jegyzése” ugyancsak hosszú című tudósításával.
Fodor Oszkár (Forrás: 100 pécsi évad 1995 – A szerző fotója)
„Fodor Oszkár, színházunk igazgatója módot nyújt mindenkinek, hogy e nehéz viszonyok közt olcsón látogathassa a színházat, azért megszűntetett minden eddigi kedvezményes utalványt, és jóval nagyobb kedvezményt nyújt azoknak, akik a színházat állandóan támogatják. Viszont a közönség anyagi érdeke, hogy meggyőződjék e bérletrendszer, illetve kedvezményre jogosító igazolvány előnyeiről, amit legjobban bizonyít a tömeges előjegyzés. Minden felvilágosítást megad Horváth Kálmán volt felvidéki színházigazgató, aki e kiváló akciót vezeti, és a bérleteket tömegesen gyűjti.” Nem elégedett meg a vezetés azonban ezzel a közléssel, folytatásaként itt a következőket szintén közölte „A színházi iroda hivatalos órái vasárnap is.” cím alatt. „Tekintettel a nagy érdeklődésre, és a közönség több oldalról történt kívánságára, Horváth Kálmán ma, vasárnap délelőtt 10 órától 12-ig és délután 3-tól 6-ig a nappali pénztárban minden felvilágosítással szívesen szolgál, és a bérletek előjegyzését eszközli. – Az eddig még nem jelentkezett régi, illetve tavalyi bérlőket újra kéri Horváth Kálmán, hogy helyeik iránt azonnal, a legsürgősebben intézkedni szíveskedjenek, nehogy ebből kifolyólag nézeteltérések származzanak. Bárhova szívesen megy, telefonhívásra 4 – 36.” Itt jegyzem meg, hogy Fodor Oszkárról fotót a színházunk száz éves működési évfordulóján, 1995-ben, a Pannónia Könyvek kiadásában megjelent, „100 pécsi évad” című kötetben találunk.
Pécsi Napló címlapja (Forrás: Csorba győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteménye)
Ettől kezdve a Pécsi Napló majdnem naponta adott híradást a közönségszervezői fejleményekről. Az 1929. október 2.-i lapszám „Színház” rovatában például erről. „– A városi színház kedvezményes bérlői az esedékes október havi részletet a mai naptól október 5-ig bezárólag fizethetik be, a színház nappali pénztárában. Hivatalos órák: délelőtt 8-1/2 10-ig, délután 2-3-ig és este 7-től 8-ig. Horváth Kálmán a bérlet iránt érdeklődőknek minden felvilágosítással szolgál, és telefonhívásra is tiszteletét teszi. Telefon 4-36.” Most is követte ezt ugyanott egy újabb híradás, mégpedig egy érdekes ügyben. Nézzük csak! „– Lakást a színtársulatnak. Akinek kiadó lakása vagy nélkülözhető szobája van, az jelentse be a nappali pénztárban reggel 8-9-ig, délután 2-3-ig, este 7-8-ig. Telefon 4-36.”
Baja város címere (Forrás: Wikipédia)
Az ezt követő tudósítás a Pécsi Napló 1929. október 3.-i száma „Színház” rovatának, a „Színháznyitás előtt” című írását tartalmazta. Itt már az anonim tudósító a megelőző bajai nyári színházi eseményekről is beszámolt, emígyen. „Nemsokára kitárulnak a színház kapui. Nemsokára ott ülünk a pécsi (sic!) Nemzeti Színház piros bársonyülésein, s lelkes kíváncsisággal várjuk, hogy szétlebbenjen a függöny, s viszontlássuk azokat, akik a hosszú téli mindennapok szürkeségében gondbarázdás arcunkra mosolyt, derűt fognak varázsolni. Csak pár nap Baja város kedvesen előkelő színházában elegendő ahhoz, hogy megállapíthassuk: hosszú idők óta ilyen lelkes gárdája nem volt színházunknak, mint amelyik már most dobogó szívvel várja azt a percet, amikor Dunántúl büszkesége, a szép mecsekalji, soktornyú város színpadán kigyúlnak a rivalda lámpái. Évek óta ez az első teljesen újjászervezett társulata Fodor Oszkár igazgatónak.
Baja, Bácskai Kultúrpalota ma (Forrás: Wikipédia)
Fodor igazgató, bámulatos finom érzékkel válogatta össze tagjait. Megnéztem egyik előadást. A Mit susog a fehér akác operettet adták. A rivalda akáclombos girlandjaiban (virágfüzérjeiben) a villanykörték sokszínű ragyogása közt libbent szét a függöny. A színpadra hatalmas élő, öreg akácfát varázsolt az ügyes kezű rendező. Akácillat töltötte be a nézőteret, s a hangulat… olyan hangulat, amely szívet-lelket megejt. A primadonna fülbemászó, kulturált szopránja, a temperamentumos szubrett, a bonvivánt (sic!) férfiasan csengő baritonja, a táncoskomikus csapongó humora, őrdöngős akrobata-mutatványai, az epizodisták bámulatosan precíz összjátéka csodálatos szépségű előadást produkálnak.
Láttam a Trojkát is. Komor színekkel festett orosz darab, a régi cári elnyomatás idejéből. A fedett, s nem üresen tátongó orchester (zenekari árok) arra mutat, hogy a rendező itt minden figyelmet a színpad felé óhajt koncentrálni. Stílusos, a modern színpadok furfangos világítási effektusainak fényhatásai megkapóak. A színpadról a szibériai ólombányák levegője árad. A hősszerelmes, a hősnő, a jellemszínészek mind-mind mestermunkát végeznek. Játékuk az érzések színes skáláján lenyűgöz. Nem tudom a szemem levenni a színpadról. Idegeimet köti az őszinte drámai átélés, s az szuggesztív erővel sugárzik szét a nézőtéren. Visszafojtott lélekzettel (sic!) figyelünk. S amikor már rég legördült a függöny, órákig kábultak vagyunk ennek a bámulatos idegmunkának hatása alatt, amit úgy hívnak, hogy színjátszás. Akik ilyen szent akarással, ilyen fantasztikus hittel s erővel csinálják a színjátszást, mint Fodor Oszkár új gárdája, azok megérdemlik. hogy előttük a pécsi Nemzeti Színház szívesen tárja fel kapuit, és szeretettel várja új otthonukba a magyar színészet kedves vándorait. (– n –)” A fenti írásban szereplő Trojka 3 felvonásos dráma, amelyet Fazekas (Frey) Imre (1887-1949) drámaíró, újságíró, forgatókönyv író 1928-ban írt. (Azt „csendben” jegyzem meg, hogy a színdarabok címének közlésénél korántsem mindig használnak idézőjelet az újságban.)
Erdélyi Mihály 1920 körül (Forrás: Wikipédia)
A sokszínű, hangulatos, a színigazgató „előkészítő munkáját” sokrétűen, mai szóhasználattal „profi módon” bemutató írás után a Pécsi Napló 1929. október 4.-i „Színház” rovatában helyet kapott „Ünnepi megnyitó előadások.” című cikk már jelezte: a műsorterv nyilvánosságra hozásával közeleg a „színháznyitás ünnepe.” Nézzük ezt a cikket is. „Már a napokban kibocsátja (sic!) Fodor Oszkár igazgató az első színlapot, mely az első ünnepi megnyitó előadásokat ismerteti. A szombati, október 12-iki megnyitó előadáson Mit susog a fehér akác, Erdélyi Mihály gyönyörű magyar operett-újdonsága kerül színre Vitéz Jakabffy Dezső főrendező pompázatos rendezésében. A drámai személyzet bemutatkozása Herczeg Ferenc megkapó szépségű irodalmi remekében, az „Árva László király” című színjátékban lesz. A színtársulat rendezői kara Zeke Zoltán dr. tanulmányi rendezővel bővült, aki franciaországi és németországi tanulmányai után a pécsi Nemzeti Színháznál fogja értékes tudását gyümölcsöztetni.”
Itt már korabéli ismert nevekkel is találkozunk. A mai kornak azonban be kell kicsit mutatni őket. Erdélyi Mihályról (1895-1979) tudni kell, hogy színész, színigazgató, rendező, balett mester, színpadi szerző-, vitéz Jakabffy Dezső Zsigmond Ferencről (1895-1965) azt, hogy színész, rendező, színigazgató volt. Ne feledkezzünk meg azonban a legnagyobb névről. Franz Herzog néven született (igen, jól olvassák!), Herczeg Ferenc (1863-1954) néven ismertté vált író, színműíró, újságíró, az MTA tagja és másod-elnöke (írói álneve Katang) darabja pedig jó „abgangot” szolgáltatott Fodor Oszkár „színre lépéséhez.”
Franz Herzog – Herczeg Ferenc (Forrás: Wikipédia)
A színházunkról mindig nagy előszeretettel, szakértelemmel író Pécsi Napló ismét „páros cikket” közölt ugyanazon a napon „A pécsi Nemzeti Színház idei szezonja.” címmel. „Örömmel állapítjuk meg, hogy a pécsi Nemzeti Színház ez idei szezonja máris biztosítva van. Olyan tömeges a bérletjegyzés, főleg pedig a kedvezményes jegyeket igénylők jelentkezése, akik elsősorban kapják a legjobb jegyeket, hogy naponta táblás házak fogják üdvözölni a régi és az új gárdát. Aki még nem jelentkezett kedvezményes utalvány-könyvért, az siessen a pénztárhoz, ahol Horváth Kálmán minden erre vonatkozó felvilágosítást szívesen magad. A pénztár nyitva reggel 8-9-ig, délután 2-3-ig, és este 7-től 8 óráig. Telefonhívásra (4-36.) szívesen teszi tiszteletét Horváth Kálmán.”
Luigi Pirandello 1932-ben (Forrás: Wikipédia)
Az ezt követő nap sem maradt közlés nélkül. A Pécsi Napló 1929. október 5.-i „Színház” rovatában, az „– Eredeti bemutató az Országos Kamaraszínházban, Jákó Pál főszereplésével.” című cikk még „rá is tett egy lapáttal” az érdeklődés fölkeltéséhez. „Alapi Nándor társulata mindenkor szívesen látott vendége a városnak. Amit nyújtanak, az színtiszta művészet, és előadásaik a legzavartalanabb élvezetet nyújtják. Maga, Alapi direktor fanatikus rajongója hivatásának, és évről-évre a legnívósabb társulattal járja az országot. Alapi Nándor társulatának működése fokozottan érdekel bennünket, mióta a pécsi Nemzeti Színház egyik legértékesebb tagját, Jákó Pált szerződtette. A fiatal, nagytehetségű színész új szerződésében képességeinek teljesen megfelelő munkakört kapott. Erről szolgál bizonyságot az a nyomtatott meghívó, melyet ma kézbesített számunkra a posta. A meghívó szerint október 5-én eredeti bemutatót rendez Alapi Nyíregyházán működő társulata. Pirandello: ’Minden jóra fordul’ című tragikomédiáját mutatták (sic!) be Alapi Nándor és Jákó Pál főszereplésével. Az előadás előtt Pünkösdi Andor mond bevezetőt.”
Itt szintén találkozunk olyan nevekkel, akiket néhány fontos adattal be kell mutatnunk. Jákó (Jellinek) Pál (1901-1977) színész, rendező, egyetemi tanár, színigazgató-, Alapi (Anlauf) Nándor (János, 1885-1945) színész, rendező, színház igazgató volt – a maguk korában nevezetes művészekként, színházi szakemberekként tevékenykedtek. Pünkösdi Andor (1892-1944) kritikus, újságíró, író, rendező, színházigazgató sem volt akárki: az ő neve, munkássága is jól ismert volt a kultúra területén azokban az évtizedekben. Amikor pedig Luigi Pirandello (1867-1936) író, színműíró, költő, dramaturg, későbbi (1934) Nobel-díjas szerző darabját tűzték műsorra akkoriban – előlegezett lett a siker.
Nem csoda hát, ha a Pécsi Napló 1929. október 6.-i száma „Színház” rovatában közölt tudósítás fennkölt hangja már jelezte, nagy reményekkel nézhet mindenki az új színházi évad elé – Fodor Oszkár (és helyettese, Fodor Elek, továbbá vitéz Jakabffy Dezső főrendező) vezetésével, valamint név szerint megnevezett munkatársai segítségével. (És akkor még a később színre lépő színészekről nem is beszéltem.) Ez az írás pedig így szólt. „A színházi iroda hírei: Városunk külső képében eleven színfolt a társzekerek tömege, amelyeken Thália templomának dekorációit szállítják munkás kezek, hogy ünnepi köntösbe öltöztetve nyíljanak meg szombat este a színház kapui.
Ilyen nagyfokú érdeklődéssel a legszebb békeévekben sem vártuk a színház megnyitását, és ennek egyik fő oka, hogy Fodor Oszkár működésével szemben a legnagyobb bizalommal viseltetünk és nagyon megszerettük társulatát. A régiek, akik visszajönnek, hazajönnek hozzánk, mert úgy magánéletükkel, mint művészetükkel rászolgáltak arra, hogy városunk polgárainak tekintsük, és őket testvérileg szívünkbe zárjuk. Az újak, akik mind előkelő társulatok tagjaiként csatlakoznak a régiekhez, és a sok fiatal erő, akiket a színiakadémiáról hozott jó szemű igazgatónk, már a bajai előszezonban bebizonyították, hogy előlegezett szeretetünkre ők is érdemesek.
Alig pár nap választ el bennünket attól, hogy a szombati megnyitón a meleg szívvel megírt ’Mit susog a fehér akác’ gyönyörű muzsikájánál szemtől-szembe álljon társulat és közönség. Kik a darab előadását látták, meg vannak győződve arról, hogy már az első találkozás a legforróbb megértés jegyében fog lezajlani. Szombattól szerdáig ennek az operett-újdonságnak bemutatójától lesz hangos városunk, hogy ezután az Árva László király ünnepies reprizén (fölújító előadásán) ismerkedjünk meg az új drámai együttessel.
Kedvelt igazgató helyettesünk, Fodor Elek most már permanensül (állandóan) itt áll posztján, hogy minden irányú érdeklődésre megfeleljen. Az idén bevezetett bérletkönyvecskék, amelyek módot adnak arra, hogy olcsón, és kedvező fizetési feltételekkel járhassunk színházba, már csak korlátozott számban állanak (sic!) rendelkezésre. Azért jó lesz, ha október közepéig mindenki, aki a színházat szereti, biztosítja magának azt a nagy kedvezményt, amelyik végeredményében havonta négy jegy elhasználására kötelez. És van olyan úri család városunkban, aki összesen négy jegyet ne kívánna felhasználni, ha ezzel szórakozást, az újabb színpad irodalomban jártasságot szerezhet magának? Úgy hisszük, nincsen, mert a bérletek iránt ilyen nagyfokú érdeklődés még nem mutatkozott. Figyeljünk a színlapokra és hirdetményekre, amelyek színházi évadunkat beharangozzák.
Vitéz Jakabffy Dezső főrendezővel Fodor Oszkár igazgatónk a hét elejétől személyesen vezeti a pécsi Nemzeti Színház új szezónjának (sic!) előkészítését. Werb József főpénztáros a színház nappali pénztáránál már csütörtökön reggeltől árusítja elővételi díj nélkül a jegyeket.”
(Folytatása következik)
Hozzászólások