Mintha • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Mintha

 

De jó lenne még maradni,
égő tüzeket csiholni
a régi kvarcok homlokán,
mint ahogy a nagyapám,
és az ő nagyapja szokta,
s az érett, száraz ágakból
fölé gúlát, égre nyílót hordtak,
amíg a friss szalma alatt
hagyták foszlani az avart,
hogy humusz és élet legyen,
ami majd ad, s hagyja égni is,
és lobogni is a jelent,
hogy ne csak a füstje szálljon,
a világnyi szmog, a fojtó,
melyben megfullad a szándék,
és bent reked, elkorhad a jó szó.

De jó is lenne! Hinni mind,
csakúgy, miként a gyermek hisz,
amikor még nincs egyszeregy,
anya ölel, óv és etet,
s apák szavának súlya van…

De jó is lenne hinni, látni,
mintha ülnénk
Isten meleg tenyerén.

 

 

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Mintha”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés