1956: „Munkás ököl vasököl, oda sújt, ahova köll!” – 4. rész • Hetedhéthatár

Népszerű tudomány

1956: „Munkás ököl vasököl, oda sújt, ahova köll!” – 4. rész

A Kádár-rendszer föllépése a „gaz ellenforradalmárok és fasiszták” ellen – a Dunántúli Naplóban, 1956. november-decemberben

 

A Dunántúli Napló 1956. november 8.-i szalagcíme – „Azonnal kezdjük meg a munkát!” – alatt a következő felhívó cikk volt:

„Mégegyszer (sic!) szólunk!

Pécs Tettye-látkép Anno Levelezőlap (Forrás: Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteménye)

Hozzátok szólunk baráti szóval ifjak és munkások, akik hangzatos jelszavakra hallgattok és még mindig gyilkoló fegyvert tartotok a kezetekben. Akik elszakadva családotoktól – szülőtől, testvértől, szerető feleségtől – áztok a novemberi esőben, és azt hiszitek, így szolgáljátok a nép érdekeit, a haza boldogulását. Az erdő sötét berkeiben előttetek ismeretlen és sötét alakok utasítására gyilkos golyókat küldtök katonákra és civilekre. Egyes levitézlett elemek céljait szolgáljátok, s közben a boldogabb, jobb életre vágyó embereket fosztjátok meg a legdrágábbtól – az élettől – és veszélyeztetitek a tettyeiek, a Magaslati úton lakók nagy áldozatokkal felépített házainak épségét.

Mégegyszer szólunk: Tegyétek le a fegyvert!

Nincs értelme a további elszakadásnak azoktól, akik úgy óhajtják megvalósítani az új forradalmi munkás-paraszt kormány mindenki számára elfogadható és népet szolgáló programját, hogy felvették a békés építő munkát. Tudjátok meg, hogy tegnap már több, mint félezer bányász szállt le a pécskörnyéki (sic!) bányákba, hogy megindultak a villamosok és járnak a kék autóbuszok. Testvéreteket, apátokat, feleségteket (sic!) viszik  munkára, piacra, üzletekbe. Tudjátok meg, hogy várnak benneteket s szeretettel várnak, mert most – sokkalta jobban, mint bármikor nagy szükség van  minden magyar dolgos kézre, hogy újra készüljenek a híres Zsolnay készletek s a Sopianában (sic!) újra forogjanak az esztergapadok.

Mégegyszer szólunk: Tegyétek le a fegyvert!

Fiatal életetek forog kockán. Minden kilőtt golyó emberéletet olthat ki és gyengíti a kis magyar népet, mely most hosszú tisztulás után végre valóban elindult a jobb, a boldogabb jövő felé. Tőletek – megtévesztett fiataloktól és munkásoktól – is függ, mikor indulhatunk teljes lendülettel az új úton. Ma leteszitek a gyilkos fegyvereket s holnap mindannyian, kik a haza boldogulását, a nép jobb, szabadabb életét és a törvényesség szigorú betartását írtuk zászlóinkra, megkezdjük a munkát váll-váll mellett és félretéve az annyiszor elítélt bosszú és megtorlás minden eszközét.

Mégegyszer szólunk: Tegyétek le a fegyvert!

Azt a fegyvert, melyet most már nem a törvényesség betartásáért vívott harc, nem a jogos követelések elismertetése tart kezetekben, hiszen az új munkás-paraszt kormány valamennyit programjába foglalta s részben már meg is valósította. Ha továbbra is fegyverben maradtok, csak gátoljátok a békés építő munkát – amelyre olyan nagy szüksége van az országnak – akadályozzátok a demokratikus és a törvény szigorú betartásán alapuló kibontakozást, testvéretek, családotok oly annyira óhajtott békés életét.

Ezért még egyszer szólunk: még ma tegyétek le a fegyvert!

Gáldonyi Béla”

Mecseki Láthatatlanok Emlékmű-avatása a Tettyén 2017
(Forrás: A szerző saját felvétele)

Ez volt az első „névaláírásos” cikk. Hogy Gáldonyi Béla (1928-1999) volt az első nevét vállaló újságíró, azt jelezte, hogy mélyen elkötelezett a Kádár-rendszer iránt, nem tagadván meg bolsevista gyökereit. (Ráadásul pedig még a legfontosabb mondatánál helyesen írni sem tudott!) Ne próbálja senki tehát utólag letagadni, megmásítani ezt, se a nevét tisztára mosni! …

Szerencsére mára már egyre több írás – sőt kiadvány és film is – jelent és jelenik meg a bolsevista újságírók által „Mecseki Láthatatlanok”-nak eredetileg becsmérlően elnevezett, mára azonban már büszkén vállalt nevű ellenálló csoportról. Itt is és később is rá fogok mutatni arra a mára már tudott tényre, hogy mennyi mocskosság, gyűlölet, „bolsevik bosszúvágy” húzódott meg a Kádár-rendszer évtizedei alatt róluk, akikről pedig büszkén mondhatja el az utókor: a legtovább álltak ellen fegyveresen hazánkban, és nem letéve a fegyvert, sikerült a kitartóknak az akkor éppen szabad átkelést biztosító Jugoszláviába távozniuk!

Rákosi – Kádár Vörös Zászlóval (Forrás: Wikipédia)

Ugyanezen kétoldalas lap második oldalán, a jobb sarokban – tehát nagyon jól látható helyen – már a Kádár-kormány propaganda céljait közölték. „A mi programunk: Nemzeti függetlenség, A testvérharc megszűntetése, Szociális haladás, Ezért küzd Kádár kormánya. Támogassátok a forradalmi munkás-paraszt kormányt!”

Szintén kiemelt helyen, mégpedig az első oldal jobb felső sarkában közöltek egy fontos világpolitikai cikket „Bulganyin elvtárs üzenete Anthony Eden angol miniszterelnökhöz” cím alatt, amely a Szuezi-válságról szólt. Itt azért említem meg, mert ez az „imperialista vircsaft” volt az a világesemény, amely sajnos nagyban elvonta a figyelmet a mi forradalmunkról-szabadságharcunkról. Ráadásul pedig nagyon sok szovjet megszálló katona és tiszt azt hitte, hogy Szueznél van, és nem Magyarországon! …

Apró Antal fiatalon (Forrás: Wikipédia)

Lássunk csodát, a mi dicstelen Apró Antalunk (1913-1994) is „előbújt a homályból,” mint iparügyi miniszter, a „Kádár-Apró-Dögei kormány” méltatlan tagjaként! A következő címmel szólította meg a sztrájkoló bányászainkat: „Apró Antal iparügyi miniszter felhívása a bányászokhoz.” Békülékeny hangon szólt hozzájuk, mivel nagy ravaszul jól tudta: visszataszító lett volna, ha a „munkásosztály élcsapatát” máshogyan szólította volna meg, másrészt pedig azzal szintén tisztában volt a kormány tagjaként, hogy a talpra álláskor éppen a bányászok munkájára volt a legnagyobb szükségük. A felhívás központi politikai célokat is bőven tartalmazott tehát.

„… Ne feledjétek, az újjáalakított párt, a forradalmi munkás-paraszt kormány ismeri a bányászok gondját. Számon tartja a ti óhajaitokat is. Azt, hogy javuljon a bérezés, épüljön több bányászhajlék, leküzdjük a szilikózis-veszélyt, javuljanak a munka- és egészségügyi- körülmények, emelődjék (sic!) a nyugdíj. A kormány mindezt jól tudja. Amint megszilárdul a helyzet, azonnal intézkedni fognak…”

Pécs István-akna 2020 (Forrás: Pécs Aktuál)

Ehhez feltétlenül ismertetni kell a helyi „bányász-helyzetet,” már ahogy ők látták akkor: „A Pécsi Szénbányászati Tröszt jelenti: Szerdán 581 bányász szállt le a bányába” címmel.

„A pécsi szénmedencében szerdán egyharmados termelést szerveztek. A vasasi Petőfi-aknán 301, a szabolcsi István-aknán 204, Béke-aknán pedig 66 fő szállt bányába. Pécsbányáról 10 felügyeleti személy bányába szállását jelentették. A tröszt szerdán körülbelül 500 csille szén kitermelésére számít. Csütörtökön a munkaidő beosztása a szerdaihoz hasonló.”

Dobi István 1948 (Forrás: Wikipédia)

A Dunántúli Napló 1956. november 9.-i számának szalagcíme a „Rendet, biztonságot, nyugalmat!” volt. Vezető cikkében pedig fontos hírt közöltek „A forradalmi munkás-paraszt kormány határozatai” címmel. (Előzetesen Dobi Istvánról /1898-1968/ csak annyit: előbb ő is elárulta a kisgazda pártot, később miniszterelnökként (!), az Elnöki Tanács elnökeként /így államfőként!/ pedig súrlódásai ellenére Rákosi  Mátyás és Kádár János „automatikus aláíró gépévé” züllött – nem is tartóztatták le Kádárral /Czermanik, Csermanek, 1912-1989/, Kállai Gyulával /1910-1996/ és Marosánnal /Muresán, 1908-1992/ ellentétben!)

Nézzük most a bevezető fontos közleményt, és vegyük sorra a határozatok pontjait, illetve annak rövid, pontos tartalmát.

„A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány tagjai november 7-én Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke előtt letették az esküt. Ezt követően a kormány ülést tartott, és a következő határozatokat hozta:

1.A minisztériumok és főhatóságok munkájára vonatkozólag.”

A jelzett központi kormányzati szervek további munkájának biztosítása céljából hozták meg ezt a határozatot.

„2.A helyi igazgatási szervekre vonatkozólag.”

Kállai Gyula (Forrás: Wikipédia)

A helyi tanácsok végrehajtó bizottságai munkájának biztosítása volt a cél, de a megyeiek mellé a kormány kormányösszekötőket nevezett ki ideiglenesen – alattomosan így akarták lassan ellehetetleníteni a forradalmi napokban demokratikusan megválasztott helyi szervezetek munkáját.

„3.Köztisztviselőkre és közalkalmazottakra vonatkozólag.”

Akikre a határozatok vonatkoztak, november 10-ig kötelesek voltak munkahelyükön megjelenni, aki ezt nem teszi meg, azt elbocsájtják – dörögték. Közalkalmazottak munkaviszonyában társadalmi szervezetek nem illetékesek – szögezték le erejük tudatában (a „szovjet szuronyok árnyékában” könnyű volt nékik!)

„4.A forradalmi bizottságokkal és más hasonló elnevezésű újonnan létesült egyéb társadalmi szervekkel kapcsolatban.”

Itt érkeztünk el azokhoz a dolgozatom témájába vágó fontos rendelkezéshez, amelyet szó szerint kell idéznem: „a.) A forradalmi bizottságok haladéktalanul távolítsák el soraikból az ellenforradalmi, a népköztársaság rendjével szembenálló elemeket.

b.) A forradalmi bizottságok politikai tanácskozó szervként működjenek, a tanácsok végrehajtó-bizottságai munkája elősegítése érdekében, azok megkerülésével közvetlenül nem intézkedhetnek.”

A két utóbbi kormány határozat a forradalom alatt létrehozott és működő társadalmi szervek, forradalmi bizottságok munkáját akarta tartalmi-, személyi- és adminisztratív szempontból tönkre tenni!

Csanády György dr (Forrás: Wikipédia)

„5.A vasúti szállításról.” Ez a pont a vasúti közlekedés és – áruszállítás biztosításáról rendelkezett az országban és a „testvéri” – lásd „szocialista” – országok segélyszállítmányaival kapcsolatban. Dr. Csanády (Czipszer) Györgyöt (1905-1974), a későbbi vasúti szakember-minisztert nevezte ki közlekedési- és postaügyi kormánybiztossá.

„6.Közellátási kormánybizottság.” Új szervként létesítette a kormány, vezetőjévé pedig Nyers Rezsőt (1923-2018) – Nagy Imre (1896-1958) későbbi halálra ítélőinek (lásd hóhérainak) egyikét, Kádár János feltétlen mamelukját – nevezte ki.

„7.Az üzletek nyitva tartásáról.” Az üzletek kinyitásáról, működtetéséről a vezetők kötelesek voltak 24 órán belül gondoskodni.

Nyers Rezső – mögötte mentora, Kádár János (Forrás: Wikipédia)

„8.Az iskolai oktatás tárgyában.” Az általános- és középiskolákban a tanítást az igazgatóknak azonnal meg kell kezdeniük, ahol pedig idegen nyelvet tanulnak, a diákok maguk választhatnak.

A határozatok kelte 1956. november 7. (!) lett – nem véletlenül, és ki más, mint a „szovjet szuronyok árnyékában,” – Moszkvai raporttal és Szolnoki „kitérővel” – hatalomra jutott Kádár János „miniszterelnök” írta alá.

Még egy címet feltétlenül idéznünk kell az 1956. november 9.-i szám első oldaláról. „Rajtunk a világ szeme – Haladéktalanul kezdjük meg a munkát!  – Marosán György államminiszter felhívása.”

Színre lépett tehát a hírhedt „Buci Gyuri,” aki joggal nevezhető „Salgótarjáni mészáros”-nak – de erről majd később. Ő utóbb képes volt azzal dicsekedni, hogy „ő hívta be az oroszokat.” (Micsoda alpári, mocskos, hazugság! Azt akarta elhíresztelni ezzel, hogy az ő jelentéktelen, bármikor lecserélhető, szociáldemokrata-áruló személye számított volna valaha is valamit ilyen világpolitikai kérdésben!)

S hogy a tömegbe lövetéseket „bevezető” hírhedt későbbi mondata, a „mától kezdve lövünk” mit takart, arról utóbb bőven lesz még – sajnos – szó! …


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS