Az örök vers – Költészet Napja köszöntése • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Az örök vers – Költészet Napja köszöntése

 

Nincsen kor és nincsen évszak,
égethet Nap, lóghat jégcsap,
ülhet fákon levél-rozsda,
szél szabdalta, eső mosta,
madárdalnak egy a titka,
nem zárhatja be kalitka.

Érhet bánat, fűthet öröm,
rím és verse mindig köszön.
Fénnyel ébreszt, mint a hajnal,
elbírsz jobban minden bajjal.
Erőt adhat egy-egy dallam,
lelkedre is lehet balzsam.

Benned sírt fel kiskorodban,
éltet most is, verssorokban.
Idézheted, ha hiányzott,
támaszod lehet hibádhoz.
Biztatott, ha tested unta,
ment is vele minden munka.

Általa tiéd a határ,
dalolj bátran, mint a madár!
Derülj s repülj így magasra,
hogy szabadabbá avassa
gyakran rabnak vélt életed,
sorsod tán meg is értheted.

Nincsen kor és nincsen évszak,
égethet Nap, lóghat jégcsap,
jöhetnek rossz időkörök,
él a vers, s míg hang van, örök.
Szólhat jobban, másként, szebben,
és fénylik, mint könny a szemben!

 

 

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Az örök vers – Költészet Napja köszöntése”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés