a költészetnél nincs szebb a világon
nekem itt nyíltak virágai
Balassi, Csokonai, Kazinczy
Arany, Petőfi, Vörösmarty
Ady, Kosztolányi, Babits
Radnóti, József Attila, Pilinszky
és Illyés, Farkas Árpád, Szilágyi Domokos
Zelk, Juhász Ferenc – végtelen sorban
a halló szívű, megnyitott fülűek
Tóth Árpád, Reményik, Áprily
mindnél különb, fegyveres sereg
a legszebb versekkel ültették be az eget
szavaik lombfűzére nekünk
világítanak viharos éjszakákon
lámpásaink ők a meglódult időben
elkészítették eledelünket
földből, vízből, gyökerekből
fák törzséből, virágszirmokból
játszi felhőkből, pajkos szelekből,
viharokból, orkánidőkből
fejfáinkon, temetőinkben
verseikkel tartják az eget
ránk ne essen, ne lapítson agyon
és értsük őket, hisz magyarok vagyunk
de jusson idegen nyelvűeknek is
lefordítani, amit nem lehet
tanuljon magyarul kínai, japán
szeresse nyelvünk, költőinket
hát viruljon a magyar költészet
szabadítson fájdalmainkból
veszteségünket, bánatunkat
vigye rohanó víz, sebes patak
hogy lezajlana sírásaink árja
zúgjon folyója el
verjék hullámai, Urunkat ostromolva
békét nem hagyva, hogy hajolna le,
az a felleg ránk óvón borulna
szorítson magához szerelemre gyújtva
iránta s lobogjunk benne, érte, vele
nincs jobb könyörgésünk –
Urunk, ezt hallgasd meg!
Hozzászólások