1.
A kőbányai tévé riportere felhív telefonon, hogy interjút szeretne velem készíteni az otthonomban. Elfogadom a felkérést, örülök, hogy annyi év után eszébe jutottam valakinek. Takarítok, fodrászhoz is megyek, a megbeszélt időpontban megérkezik a stáb. A rendezőnek nem tetszik a lakásom, beinvitál a stúdióba. Másnap ott kötök ki, beterelnek egy aprócska szobába, azt mondják, itt öltöztetnének, fésülnének adás előtt. A szobát nemcsak szűknek és sötétnek tartom, de nagyon furcsállom, hogy nincs öltöztető asztal, egyetlen tükör sincs, hogy az ember megnézhesse magát, mielőtt a kamera elé áll. Szóvá teszem a hiányosságokat, kérek tükröt, mert egy tapodtat sem mozdulok, amíg nem látom magam.
2.
Évtizedek óta nem voltam moziban, fiamtól most kaptam jegyet egy előadásra. Nagy várakozással megyek a Corvin Moziba, kíváncsi vagyok, képes lesz-e a régi élményt nyújtani egy film. Már a vetítés kezdetén meglepődök, pár perccel később pedig megdöbbenek, hisz a film ágyjelenettel kezdődik, melynek főszereplői plátói szerelmem meg én vagyok. Szép meztelen jelenetek, nézném is, maradnék is, de a mellettem ülők egyre gyanúsabban szemlélnek, kénytelen vagyok kiosonni a helyiségből, sehogy sem értem a dolgot.
3.
Lakodalom van a faluban. A násznép fele az utcán maradt, hangosan szapulva a benti társaságot. Folyamatosan sértegetik egymást, valami őrült félreértés miatt, nem indulnak időben az esküvői szertartásra. A gyerekek már türelmetlenek, szeretnének bemenni a templomba, unalmukban az utca közepén focizni kezdenek.
4.
Átnézem a ruhatáram, szanálok, a régi, divatjamúlt darabokat kiválogatom, hogy jusson újabb hely az újabb szerzeményeknek. Egy nagyméretű barna reklámszatyorba pakolom a felesleges holmit és elviszem egy ruhagyűjtő állomásra, örömmel tölt el, hogy végre jótékonykodhatok kicsit. Ahogy kipakolom a táska tartalmát egy hosszú asztalra, az asztal túlsó oldalán felbukkan egy fekete borzas fej hirtelen, azt kérdezi, hogy a barna szatyrot itt hagyom-e. Természetesen itt hagyhatom, mondom, miközben komótosan összehajtom az óriás barna mintás reklámszatyrot. A kérdező esengve nézi a műveletet, akiben Monkot fedezem fel a flúgos nyomozót. Szegény ember – gondolom magamban –, mi történt vele, ha már erre fanyalodott?
5.
Délelőtti vásárlásból érkezek haza, döbbenten állok az előszobában, mivel távollétemben rikító narancssárgára átfestették a nappali falait. Haragomat fokozza, hogy valaki sötétkék betűkkel, trágár üzenetekkel írta tele a falakat. Hangosan káromkodni kezdek. Egy ismeretlen ellenszenves arcú asszony meghallotta méltatlankodásomat, besurran a nyitott ajtón és csendesíteni próbál. Szidom őt is, mint a bokrot, kérdezem, mit keres itt, hiszen semmi köze sincs a lakásomhoz. Azt mondja, helyrehoz mindent, a családi békét is, mert nem jött be a számítása. Visszaadja azt is, amit elvett. Nekem semmi nem kell – kiabálok –, csak legyen vége ennek a cirkusznak, csak takarítsák el a festékes dobozokat, eszközöket, és állítsák helyre a régi, megszokott narancs-vanília színű csíkos falakat.
Hozzászólások