Amikor ma reggel a varjak
károgására felébredtem, még
csak éppen készülődött a Nap
felkelni, álmosan nyújtóztak az
ég felé a leveleiket lehullajtott
fák, a játszótér mellett még
sorban égtek a lámpák. Elnéztem
az eget és a földet beborító sok-sok
szürkeséget, hallgattam a csendet,
amelyet csak Babó kutya szuszogása,
és a varjak károgása tört meg, éteri,
békés pillanatokat éltem meg. Aztán
hagytam, hogy a reggeli álom még
magával vigyen, a szemközti panel
egyetlen ablakában gyulladt csak
ki a korai fény, áldott csend volt, még
aludt velem tovább az egész lakótelep.

Megosztás

Tweet