Diszharmónia • Hetedhéthatár

Szépirodalom - próza

Diszharmónia

 

A busz ablakából bemerészkedő szél élénken lengette az ezüst hajszálait, amely már rég nem egységes pamacsként ült a fején. Ha kedvem szottyant volna, akár meg is számolhattam volna őket, hisz oly kevés volt belőlük. Az arca meggyötörtnek tűnt, a napi robot őt sem kímélte. Talán a gyárban történt valami, selejtes árukat hányhatott le magáról a szalag.

A ruhája egyszerű volt, a szokásos kényelmes farmer és póló.

Egészen biztos nem a hormonok játszottak vele. Nem ő volt a pingponglabda a tesztoszteron-ösztrogén mérkőzésben. Tudta ő, hogy melyik térfélen játszik, a karikagyűrűje ott fénylett az ujján.

Nem illik senkit így bámulni, levettem a tekintetem róla, néztem a suhanó megállókat, a maszkos arcokat, de nem kötött le semmi, megadtam magam, úgy vonzott, mint a vasreszeléket a mágnes, ismét megkerestem a szememmel és tovább figyeltem.

Továbbra is szerényen és csendesen ült, a lábait szorosan összezárta, maga volt az alázat. Olyannak kezdtem látni, mint egy nagy tányér tejbegrízt, amelybe beleszédült egy légy, megtörve a tejtenger egységét. Minél tovább néztem, annál hevesebben vert a szívem, annál inkább eluralkodott rajtam a bosszúság és a zavarodottság. Át kellene ülnöm mellé, épp szabaddá vált egy hely, ha közelebb kerülök hozzá talán megfejtem, mélyen a szemébe nézek, hátha a szivárványhártyájára van írva a titka.

Hohohó! Hová-hová? Le akar szállni, de nekem még dolgom van vele, ha most leszáll, és megteszi, már lép is le a lépcsőn, akkor sosem fogom megtudni, hogy egy férfi miért hord női retikült?

 

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Egy hozzászólás van ehhez: “Diszharmónia”


  1. Igazán láttató ez a kispróza! Szinte köztetek ültem a buszon.88 évem ellenére magam is farmerben és pólóban járok, bár mostanában csak itthon, mert félek a covidtól, így nem lepett meg a retikül.Végig magam-korabeli nőnek képzeltem az utat.Sajnos az idő olykor megtréfálja a nőket ha nincs lehetőségük, vagy nem törődnek a kozmetikával.
    Nagyon elgondolkodtatott az írásod, tükörképet láttam benne.
    Szeretettel:
    Klári

    Hozzászóló: Kamarás Klára | 2021. május 3., 06:13

Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés