Rachael A. Woldoff és Robert C. Litchfield: Digitális nomádok • Hetedhéthatár

Népszerű tudomány

Rachael A. Woldoff és Robert C. Litchfield: Digitális nomádok

A szabadság, a közösség és a jelentőségteljes munka keresése az új gazdaságban

Forradalom van készülőben az irodai kalitkákban világszerte! – erre következtettek Rachael A. Woldoff és Robert C. Litchfield egyetemi tanárok abból az empirikus kutatásból, amelyben a digitális nomád életformát vizsgálták. Magát a jelenséget egyfajta radikális önmegújító mozgalomként írták le. A digitális nomádok életének középpontjában ugyanis a szabadság és az önmegvalósítás állnak.

A szerzők úgy látják, hogy a digitális nomád közösségek egy nagyobb társadalmi változás megnyilatkozásaként vannak jelen. Megjelenésük a technológia, a mobilitás és a munka világában bekövetkezett változásokhoz köthető, amelyek új lehetőségeket teremtettek a kreatív szakemberek számára.

A digitális nomádok általában pénztárcakímélő nemzetközi központokban találják meg a számításaikat, például Indonéziában, Thaiföldön, a Fülöp-szigeteken, Kambodzsában, Vietnámban, Kolumbiában, Mexikóban vagy Portugáliában. A szerzők Balin, a „balinéz Szilícium-völgyben” kerestek választ arra, miért és hogyan alakultak ki ezek a közösségek. Mélyreható terepmunkájuk, interjúik és közösségimédia-elemzéseik rengeteg információval szolgálnak arról, hogy a digitális nomádok miért hagyták ott régi életüket, hogyan alkottak maguknak új közösséget, miként tapostak ki új ösvényeket a jelentőségteljes munka felé vezető úton. A vizsgálatuk hetven interjúalanya 18 országból származik (Anglia, Ausztrália, Ausztria, Brunei, Kanada, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, India, Indonézia, Írország, Németország, Oroszország, Románia, Svédország, Svájc, Ukrajna és Új-Zéland); átlagéletkoruk 33 és 39 év közötti, az iskolai végzettségüket tekintve pedig a legtöbbjük alapdiplomával rendelkezett, nagyon eltérő (könyveléstől a filozófiáig) szakiránnyal.

A digitális nomád közösségek felemelkedésének egyik legátfogóbb tanulsága az, hogy az emberek maguk akarnak dönteni életük két legfontosabb területéről: a lakhelyükről és a munkájukról. A lehetőség, hogy oda költözzünk, ahova csak akarunk, és amely hely illik a preferenciáinkhoz, kiváltságot jelent. A Covid19-világjárvány azonban rámutatott arra, hogy ez a kiváltság a jövőben talán az alkalmazottak egy szélesebb rétege számára is elérhetővé válhat – teszik hozzá a kutatók.

Rachael A. Woldoff a nyugat-virginiai egyetem szociológiaprofesszora. Robert C. Litchfield a Washington és Jefferson Főiskola közgazdaságtani docense.

 


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS