Mulandóság • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Mulandóság

 

Elmúlt. Az már nem az én életem.
Csak mint egy könyv…
mintha olvastam volna
valamikor, fiatalon.

Megkönnyezem néha a főhőst,
aki bután hibát, hibára halmoz,
álmatlan éjszakákon így surran az idő.
Becsukni. Félre tenni és aludni végre…

Vagyok, aki vagyok, ezt sokszor mondtam,
és most felötlik újként:
Vagyok-e még az, ki voltam?
Kettőnk közül melyik az idegen?

Azt is kétlem, leszek-e holnap…
holnaputánra nem is gondolok.

 

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Mulandóság”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés