Elmúlt. Az már nem az én életem.
Csak mint egy könyv…
mintha olvastam volna
valamikor, fiatalon.
Megkönnyezem néha a főhőst,
aki bután hibát, hibára halmoz,
álmatlan éjszakákon így surran az idő.
Becsukni. Félre tenni és aludni végre…
Vagyok, aki vagyok, ezt sokszor mondtam,
és most felötlik újként:
Vagyok-e még az, ki voltam?
Kettőnk közül melyik az idegen?
Azt is kétlem, leszek-e holnap…
holnaputánra nem is gondolok.
Hozzászólások