Ezen a napon halt meg Paul Cézanne • Hetedhéthatár

Kultúra, művészet

Ezen a napon halt meg Paul Cézanne

 

Paul Cézanne halálának évfordulójára nem a mindenki által ismert életrajzzal vagy a művész festői korszakaival emlékezem meg, hanem kevésbé köztudott barátságával, ami Émile Zolához kötötte.

 

Cézanne és Zola

 

Megvallom őszintén, hogy Zola A mestermű című regényét, amelynek egyik főszereplője maga az író, a másik pedig barátja, Paul Cézanne, csak most, ezen írás kapcsán olvastam el, Éber László fordításában. Mielőtt magáról a könyvről szólnék, amelyik Cézanne és Zola barátságának megszűnéséhez vezetett, idézzük fel a festő és az író kapcsolatát.

Cézanne szülővárosában, Aix-en-Provence-ban, a IV. Henrik által 1603-ban alapított Collège de Bourbon padjait együtt koptatta Paul és Émile.

 

A Collège de Bourbon

 

Zola apja olasz volt, anyja Észak-Franciaországban élt, ahol Émile első éveit töltötte. Paul is olasz származású volt és törvénytelen gyermek. Émile családja szegény volt, Paulé újgazdag. A két gyermek nagyon szoros barátságot kötött egymással. Kiadós sétákat tettek a város körül, fürödtek az Arc folyóban. A mestermű című regényében Zola leírja az egyik ilyen közös fürdőzésüket: „Alig voltak tizenkét évesek, már tudtak úszni és valóságos dühvel lubickoltak az üregekben, amelyekben a víz összegyűlt, egész napokat töltöttek ott, teljesen meztelenül, az izzó homokon szárították meg magukat, hogy azután ismét alábukjanak, a folyóban éltek, hol háton, hol hason fekve, átkutatva a partok növényzetét, fülig elmerülve és óraszám lesve az angolnák búvóhelyeit.” Cézanne több, A fürdőzők című képén később megörökítette élményüket, nőket is festve a képre.

 

A fürdőzők

 

Cézanne trombitálni, Zola klarinétozni tudott, és szerenádot is adtak egy lánynak, ami azzal végződött, hogy a szülők egy lavór vizet zúdítottak rájuk az emeletről. Paradox dolog, de az iskolában Zola rajzaival, míg Cézanne fogalmazványaival tűnt ki. Paul és Émile sokat sétáltak együtt. Elmentek a Bibémus kőbányába is, ahol a római kortól egészen a 19. századig fejtették azokat a köveket, amiket Aix-en-Provence házainak építésénél felhasználtak. A kőbányát Cézanne később meg is festette.

 

Cézanne: A Bibémus kőbánya

 

Bejárták a Lauves dombjait, a mezőket, amelyek Jas de Bouffant körülveszik. A Jas de Bouffan Bastide volt a Cézanne család otthona Aix-en-Provence-ban.

 

Cézanne: A Jas de Bouffon medencéje

 

De kedvenc helyük a Sainte-Victoire hegy volt, amelyről később 44 olajfestményt és 43 akvarellt készített Cézanne.

 

Cézanne: A Sainte-Victoire hegy

 

Zola úgy dönt, hogy Párizsban folytatja gimnáziumi tanulmányait. Ott azonban egyedül érzi magát, hiányoznak neki Aix-en-Provence-i barátai, főleg Cézanne. Ráadásul nincs pénze és beteg. Levelekben kéri Pault, utazzon Párizsba, hogy együtt valósíthassák meg terveiket. Megírja neki egy álmát, amelyben írt egy könyvet, amit Cézanne illusztrált.

Amikor Cézanne 1861-ben Párizsba érkezik, hogy művészeti tanulmányokat folytasson, találkozik Zolával, és bemutatja neki a később impresszionisták néven ismert festőket, akikről Zola sokat ír majd. Cézanne mutatta be Zolának Alexandrine-t is, aki később az író felesége lesz. Zola tanúja Cézanne volt a házasságkötésen. Zola barátjának dedikálta első könyvét, és amikor írásaiból meggazdagodott, pénzt küldött az apja által kitagadott Cézanne-nak. Ám később Zola nemcsak az impresszionistákból ábrándult ki, de barátjában is csalódott, látva, Cézanne sikertelenségét a festői körökben.

Cézanne és Zola elhidegüléséhez az írónak 1886-ban kiadott A mestermű című regénye vezetett. A könyv főszereplője Claude Lantier, egy sikertelen festő, aki egy új művészi felfogást szeretne érvényre juttatni. Találkozik Christine-nel, akivel vidéken telepedik le, ahol rövid ideig boldogan élnek, mígnem az asszony egy vízfejű fiúgyermeknek ad életet. A festő elhagyja feleségét és gyermekét, és visszatér Párizsba. Bezárkózik egy pajtába, ahol egy hatalmas „mesterművet” akar megfesteni, amit nem tud befejezni, és felakasztja magát a festmény előtt: „Claude felakasztotta magát a nagy létrára, elhibázott művével szemközt. Egyszerűen elvette ama kötelek egyikét, amelyek a kép keretét a falhoz erősítették, felment a létra pallójára és a kötél végét odakötötte a tölgyfa-gerendához, amelyet valamikor odaszegezett, hogy megerősítse a létrát. Azután a magasból az ürességbe ugrott. Szörnyű látvány volt, ahogy ott lógott, ingben, mezítláb, fekete nyelvvel, üregeikből kitolult véres szemeivel, mozdulatlan merevsége által rémítően nagyítva, a kép felé fordult arccal, egész közel a nemi részén misztikus rózsával ékített nőhöz, mintha utolsó hörgésével neki lehelte volna ki lelkét, mintha merev szemgolyóival őt nézné még.”

Zola elküldte barátjának A mestermű dedikált példányát. Cézanne nem reagált a küldeményre, magára ismerve a regény bukott festőjében, és nem akart többé hallani barátjáról. Mégis, amikor 1902. szeptember 29-én Zola meghal, és Cézanne házvezetőnője közli a gyászhírt a festővel, az üvöltve rákiáltott: „Menjen a fenébe! Hagyjanak magamra!

Zola regényének egyik kiadásán Manet Reggeli a szabadban című festménye látható. Nem véletlenül. A festő Lantier egyik művének leírása nyilvánvalóan Manet festményének inspirációja alatt született, még akkor is, ha maguk az alakok mások, mint a képen.

Egy erdei zugba, tömött zöld faltól körülvéve, napfény áradt be, csak balfelől nyúlt befelé egy sötét fasor, egy fényfolttal, igen mélyen. Itt, a füvön, a júniusi növényzet közepette, meztelen nő feküdt, egyik karjával feje alatt, kiemelkedő kebellel; és mosolygott, de nem nézett, szemét lehunyva, az aranyesőben, amely elárasztotta. A háttérben még két kis női alak, az egyik barna, a másik szőke, mindkettő meztelen, nevetve birkózott egymással és a levelek zöldjének közepette a női test imádásra méltó jelenségét adta. És minthogy az előtérben a festőnek fekete ellentétre volt szüksége, igen keresetlenül tett ennek eleget, odaültetvén egy urat, aki egyszerű bársony-kabátot viselt. Ez az úr hátat fordított, nem látszott belőle egyéb, csak balkeze, amelyre támaszkodott.”

 

Zola: A mestermű

_________________________________________________________________________ 

Zola több tanulmányt is írt Manet-ről, aki viszont megfestette Zola portréját.

 

Manet: Émile Zola portréja

 

Cézanne többször is megfestette barátját, Émile Zolát.

 

Cézanne: Émile Zola

 

_____________________________________________________________  

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások



Archívum

Hozzászólások

DISQUS