A léthajnalok ígérete éden,
tejfehér emléke még emlő-meleg,
hol lágyan ölelő idő szendereg,
porosodó aranykeretes képen.
Az évek pillangók sehol-sincs réten,
majd messzire fújják bolondos szelek.
Hiányos fogsorú naptár felnevet,
kifakultak a bejegyzések régen.
Valahol zsákban szorong pár kiscipő,
vásottan integet sors kabátujja,
talán feromon – remény majd befújja.
A lét a boldog évekből is kinő.
Az Örök pengeélén táncol, s remél
az édenének hitt semmi peremén.
Hozzászólások