Emberélményeim - 7. • Hetedhéthatár

Szépirodalom - próza

Emberélményeim – 7.

Botár Attila

Attilával is meseszerű a kapcsolatom, vele 1968-ban Szombathelyen találkoztam, felvételi vizsgám során, ugyanis ide jelentkeztem népművelő-könyvtár szakra. Akkoriban még a felvételi vizsgák előtt vagy után a végzős diákok beszélgettek a jelentkezőkkel, mellém két fiatal jóképű fiatal költőt osztottak be, Botár Attilát és Szokoly Tamást, akiknek a verseit már publikálták országos lapokban is. A fiúk jó tanácsokkal láttak el, én meg előre örültem a medve bőrére, megjelenhetnek verseim az általuk szerkesztett folyóiratokban. A főiskolára helyhiány miatt nem nyertem felvételt, a felajánlott tanítói szakot nem fogadtam el, kijelentettem, hogy ebben az életben nem leszek tanító, mégiscsak tanító lett belőlem.

A fiúkkal így nem alakítottam ki szorosabb kapcsolatot. Időközben megjelent néhány könyvem is, amikor hírét vettem, hogy Botár Attila részt vesz az írószövetségben elhíresült Költök karácsonya rendezvényen. Lázasan készültem az estre, a negyvenegy év utáni első találkozásra. Attila nagyszerű költő és nagyszerű ember, perceken belül képes volt oldani a a feszélyező időtávolságot, és együtt idéztük fel a szombathelyi eseményeket. Attila azóta is mellettem áll, részben az ajánlása révén köszönhettem az írószövetségbe való felvételemet, a másik részt pedig Simándi Ágnes költőnőnek. Betegségeink előtt gyakran beszéltünk skype-on, chaten.
Készülő köteteim nyersanyagának átnézésében, válogatásában, bárminemű munkálatban – fülszöveg írásában készséggel és azonnal segítségemre volt, sosem tudom viszonozni, meghálálni biztatását, a gyorsan elfogyóból nekem szánt drága idejét. Köszönöm a véletlenek szuperjátékának, hogy bölcs és igaz költő barátra leltem személyében.

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások



Archívum

Hozzászólások

DISQUS