Sírnak a fák, a templomok,
hogy Isten egykor elhagyott.
Fekete kalapok emelnek rám –
Jobb napot!
S úgy görgetik vállamra az Eget,
mint Ádám csontjaira a hegyet.
És az én arcom évszázados avar,
bőröm fehérsége takar…
S fekete lelkem korhadt ág –
fagy hasogat. Bár felmelegítelek!
Sohalánghervadásban
a jeget
Hozzászólások