Tisztelt Olvasók!
Most egy olyan sorozatot olvasnak, amelynek forrásai a szerző magán-archívumából valók. Ezeket szeretném a közvélemény elé tárni folyamatosan, de úgy, hogy különböző korszakokból közöljek és kommentáljak egy-egy olyan írást a sajtóból, amely a pécsi (és néha az országos vagy a vidéki) színházi életünket jellemezte a megnyitástól a színházak államosításáig. Nem az a szándékom, hogy színház-történetet közöljek, vagy egy-egy forrás „utóéletét” írjam meg, hanem az, hogy az olvasó közönség elé tárt forrás „erejével” jellemezzem azt az időszakot.
1895. szeptember: a Pécsi Nemzeti Színház megnyitása előtti hónap színházi híreiből
Pécsi Nemzeti Színház 1895 (Forrás: Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteménye)
Azért válogattam ennek a hónapnak színházi híreiből – amelyeket még nem közöltem az előző részekben –, mert illusztrálták azt a szervezési munkát, amely ezt a városunk kultúrtörténetében fontos szerepet játszó intézmény megnyitását megelőzte. Már többször idéztem városunk akkori vezető politikai napilapjából, a Pécsi Figyelőből (1873-1902) színházi témájú cikkeket, most is ezt teszem. Mivel az idézett írásokat, tudósításokat mind ez a jeles sajtótermék tartalmazza, külön nem ismétlem a későbbiekben a lap nevét, csak a hónapot és a napot. Az első idézett cikk 1895. szeptember 5.-én, szeptember 4.-i keltezéssel, „– (Az új színház megnyitása)” cím alatt íródott, lássuk elsőként ezt.
Pécsi Városháza 1900 (Forrás: Régi Pécs hírportál)
„Sokáig kísértett a terv, hogy az új színházat egy úgynevezett theatre parée-val (díszes, ünnepélyes színház-jelleggel) nyitják meg, melyen csak meghívott notabilitások vennének részt. Azóta azonban illetékes helyen jobban meggondolták a dolgot, és azt tervezik, hogy az első, ünnepélyes előadáson a nagy közönség (sic!) is részt vehet, ha előre megváltja a jegyet, ami persze egy kissé borsos fog lenni.”
A szeptember 6.-i hír ez volt.
„– (A színházi bizottság) folyó hó 9.-én, hétfőn délután 3 órakor a városház közgyűlési termében ülést tart, melyen az október 5.-én tartandó ünnepélyes megnyitó előadás iránt fognak határozni.”
Szeptember 26.-án ezt az írást olvashatták a helybéli színházbarátok.
Dániel Ernő miniszter (Forrás: Wikipédia)
„Táviratok” „– A pécsi színház megnyitása. (A ’Pécsi Figyelő’ eredeti távirata.) Legmegbízhatóbb forrás szerint a pécsi színház megnyitásánál sem Frigyes főherceg, sem Dániel (Ernő) miniszter nem lehetnek jelen. Az összes miniszterek közül csak Perczel Dezső belügyminiszter ér rá Pécsre jönni.” Itt már az akkori országos notabilitások esetleges távolmaradásáról is szó esett. Habsburg-Tescheni Frigyes főherceg (1856-1936) volt az egyik, míg szamosújvárnémeti báró Dániel Ernő (Elemér, 1843-1923) vármegyei tisztviselő, ügyvéd, politikus, miniszter a másik a hírben. (Perczel Dezsőről már az előző részekben szóltam.)
A szeptember 27.-i cikk egy akkori országos közéleti-kulturális eseményt idéz föl, amely pécsi vonatkozású.
Frigyes főherceg (Forrás: Wikipédia)
„Táviratok” „– Pécsi küldöttség a minisztereknél. (A ’Pécsi Figyelő’ eredeti távirata.) A pécsi küldöttség ma délelőtt tisztelgett a minisztereknél a képviselőház miniszteri szobájában, ahol jelen voltak Bánffy (Dezső), Wlassich (Gyula), Perczel (Dezső) és Dániel (Ernő) miniszterek. Kardos Kálmán főispán kiemelte Pécs kulturális misszióját Magyarország határaihoz közel, meghívta a kormány tagjait az október 5.-én végbemenő színház megnyitási ünnepségekre. Littke József a kereskedelmi és iparkamara házfelavatási ünnepségére ismételte a meghívást.
Littke Pezsgőgyár Anno (Forrás: Wikipédia)
Bánffy Dezső báró adta meg a feleletet a kormány nevében, hol teljesen méltányolják Pécs kulturális misszióját és megígérik, hogy ha nem is valamennyien, de el fognak menni a megnyitásra. Kardos főispán megköszönte az ígéretet. Hallomás szerint Perczel és Dániel el fognak menni, sőt ha lehet, Wlassich is. Jókaival is beszélt a folyosón Kardos főispán, aki megköszönte a meghívást, de egészségi állapotára hivatkozva, alkalmasint nem fog elmenni.”
A baranyai-pécsi vezetők közül vaszkai és kardosfalvai, kardosvaszkai Kardos (Kardoss) Kálmán (1839-1916) ügyvéd, főispán, országgyűlési képviselő utazott föl, a helyi ipari vezetők közül pedig lőrincbányai Littke József (1840-1902) pezsgőgyáros, aki akkor a helybéli iparkamara vezetője volt. (Ebből a hírből kiderült az is, hogy Dániel Ernő mégis megjelent, de sajnos Jókai Mórunk nem!)
1895. szeptember: Két fontos országos színházi hír
A helyi jelentős színházi eseményt beharangozó írások mellett ebben a hónapban országos színházi híreket szintén megjelentettek. Ezek közül idézzük most a Blaha Lujza – Evva Lajos konfliktus egyik epizódját. Ez is a Pécsi Figyelő híre volt, mégpedig 1895. szeptember 26.-án.
Blaha Lujza, Blaháné (Forrás: Wikipédia)
„ – Tűntetés Blaháné mellett. (A ’Pécsi Figyelő’ eredeti távirata) Tegnap este a népszínházban nagyobb szabású ovációt rendeztek Blahánénak tisztelői szemben azzal a felmerült hírrel, mintha Evva (Lajos) bérlő-igazgató túl akarna adni a nemzet csalogányán. Blaháné tegnap a ’Piros bugyelláris’ népszínműben lépett fel. Kiléptekor (sic!) falrengető tapssal és éljenzéssel fogadták. Negyed óráig szakadatlanul tapsoltak, a játszó színészek nem tudtak szóhoz jutni.
Evva Lajos (Forrás: Wikipédia)
A taps az előadás folyama alatt többször megújult, a felvonások után 10-20-szor hívták az ünnepelt dívát a lámpák elé. Előadás után a színház előtt nagy néptömeg várta Blahánét, elkísérte a szemközt lévő lakásáig. ’Éljen Blaháné!’ ’Abcúg (Abzug – Le vele) Evva (Lajos)!’ kiáltozva folytonosan. Blaháné ezután az ablakban megjelent.”
A hírben szereplő „szenvedő fél,” Evva Lajos (1851-1912) színházigazgató, író, műfordító volt. A „Nemzet Csalogánya,” Blaha Lujza (Reindl Ludovika, 1850-1926) lett természetesen a győztes, más nem is lehetett. Azután Blaháné mégis maradt a fővárosban, egészen 1896. március 3.-áig, akkor is csak ideiglenesen búcsúzott. (Blahánénak is nevezték akkor, mivel már 1866-ban házasságot kötött Blaha János /Jan Blaha/ cseh származású osztrák katonával, első énektanárával, aki sokat tett művészi elismertetéséért Debrecenben, ezért hálából haláláig az ő nevét viselte.)
A másik hírt is itt közölték, még pedig a szeptember 29.-i számban.
Nagyváradi Szigligeti Színház 1907 (Forrás: Wikipédia)
„– (Színházi olcsó helyárak.) Hogy ennek előtte negyvennégy esztendővel milyen olcsók voltak a színházban a helyárak, bizonyítja az a selyemre nyomott színlap, mely a szigeti országúti ’Petőfihez’ címzett korcsma gazdájának a birtokában van. Csak háromféle jegy volt a nézőtéren: a 30 krajcáros zártszék, a 20 krajcáros első hely, és a 10 pengő-krajcáros karzat. Éspedig nem valami falusi korcsma pajta alatt hevenyészett Thália templomról van szó, ahol Ripacsok és rücskös képű, rekedt torkú Dicsőffyek komédiáztak, hanem szabad királyi Nagyvárad városának theátrumáról (sic!), melyben az akkortájt híres színpadi hősnő, a szép Csabainé, Teleki, Láng Bódi, Dósa és a híres vidéki naiva, Kilényi Lilla játszottak. Aki kíváncsi a ’felsőbb engedelemmel’ 1851. év február havának 15-ik napján nyomtatott színlapot megtekinteni, a jó csárdásgazda szíves örömest megmutatja.”
Ebből megtudhatjuk, hogy az akkori külváros főutcájában (ma Szigeti út az elnevezése, mivel neve Szigetvárra menő utat jelent) volt egy ilyen nevű kocsma, amelynek tulajdonosa egy értékes nagyváradi színházi relikviát őrzött. (Mára már csak egy fontos kérdés maradt: hová lett, hol kallódott el ez a fontos irat a „történelmünk viharában?”)
Hozzászólások