NYÁRUTÓ
Én már csak szeretni szeretnék
Szívből, igazán
A gyűlölet, ami élt bennem
Igaztalan dolgokkal szemben
A hülyékkel beszélgetni nincs kedvem…
Elmúlt. Mint ez a nyár is hamarosan
A nyakunkba borítja
Az ősz, az elmúlás
Százszínű szépségeit
S talán kétségeinket is
Eláshatjuk, elföldelhetjük
Földünkön, hogy ez a nász is
Véget ért – Az ember nem
Alkalmas embernek lenni…
Én már csak szeretni szeretnék
Szívből igazán
Egy utolsó Nőt a Földön
Vagy tán a Holdon is
– Aki megérdemli
Hozzászólások