1956: „Munkás ököl vasököl, oda sújt, ahova köll!” – 11. rész • Hetedhéthatár

Népszerű tudomány

1956: „Munkás ököl vasököl, oda sújt, ahova köll!” – 11. rész

A Kádár-rendszer föllépése a „gaz ellenforradalmárok és fasiszták” ellen – a Dunántúli Naplóban, 1956. november-decemberben

 

Az 1956. november 10.-i lapszám néhány fontos baranyai-pécsi híre – második rész

Dunántúli Napló 1956 november (Forrás: Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteménye)

A második rész a közellátás, a kereskedelem, a postaszolgálat nehézségeiről szól. A téli időszakban a fűtőanyag-helyzetről a „Bőven van iszapszenünk és kokszunk” című cikk adott hírt. Mivel ezekben a napokban újult erővel indult meg a pécsiek tüzelő vásárlása, és a bányászok sztrájkja miatt nem volt termelés a szénmedencénkben, nem csoda, hogy a TÜZÉP-telepeken leapadtak a készletek. Az újság interjút közölt Tóth Andrással, a Pécs-Szekszárdi TÜZÉP Vállalat igazgatójával. Ő így beszélt.

„– Pillanatnyilag mintegy nyolcvan vagon fánk van a telepeken. Ez körülbelül elegendő erre az esztendőre. Azután pedig frissen kitermelt fát adunk el. – Gondoskodtunk a szénellátásról is. Jelenleg nincs brikettünk, és nem is lesz mindaddig, amíg a brikettgyárban nem kezdik meg a termelést. Mosott szenünk is kevés van. Ezért a mosott szenet a klinikáknak adjuk. Iszapszenet azonban vásárolhat bárki.

István-akna (Forrás: Wikipédia)

Intézkedtünk, hogy az iszapszenet közvetlenül Újhegyen adják ki. Így jobban jár a lakosság is, mert mázsánként négy forint hatvan fillérrel olcsóbban jut tüzelőhöz. A szállítás kintről sem kerül sokkal többe, mintha pécsi telepről kapnák az iszapot. Az iszapszén Újhegyen mázsánként 15 forint 70 fillérbe kerül. – A Kokszművek vezetőségétől értesítést kaptunk, hogy korlátlan mennyiségben tudnak kokszot juttatni. Most azt szeretnénk megoldani, hogy a kokszot ők is közvetlenül adják el a vásárlóknak.”

Szénosztályozó (Forrás: Fortepan)

A húsellátásról szintén tudósítani kellett. A „100 sertés, 35 marha” című cikk a Pécsi Állami Gazdaság ez irányú tevékenységéről szólt. A közeli napoktól kezdődően minden nap ezer liter tejet juttatott a pécsi kórházaknak, amely kielégítette szükségletüket. November 8.-án például 35 hízó marhát és 100 hízott sertést szállított Pécsre. A kórházaknak pedig 30 hízott állatot, 20 mázsa babot, 20 mázsa búzát. Azt is közölték, hogy a vezetőség és a helyi munkástanács a szénbányák és a Sopiana Gépgyár munkástanácsaival indít tanácskozást a munkások, bányászok zöldségellátásának biztosítása érdekében.

Az élelmiszer-ellátás szintén fontos kérdéssé emelkedett ebben a helyzetben. Erről tájékoztatták a közvéleményt a „Cukor, só, élesztő érkezik Pécsre” című cikkükben. A pécsiek itt tudták meg, hogy a megyei tanács intézkedésére – amelynek lapja volt ebben az időben a Dunántúli Napló – a szomszédos megyeszékhelyről, Kaposvárról harmincezer tojást szállítanak Pécsre vagonokban. Az ottani cukorgyárból 14 vagon cukor, Barcsról pedig 6 vagon só érkezését jelentették be a következő hétre. Az illetékes megyei szállítási vállalat, a MÉK november 10.-én húsz tehergépkocsit indított el a megye községeibe. hogy az addigra fölvásárolt zöldségárut a megyeszékhelyre szállítsa.

Takarékpénztár-Megyei Tanács Anno (Forrás: Csorba Győző Megyei Könyvtár Helyismereti Gyűjteménye)

Ugyanekkor szintén gépkocsi indult a budafoki élesztőgyárba 12 hordó áruért, hogy a helyi sütőiparnak alapanyaga legyen a kenyérgyártáshoz. A Baranya Megyei Tanács kereskedelmi osztálya közben megszervezte azt, hogy élelmiszereket szállítsanak Budapestre, a fővárosból pedig olyan árucikkeket hozzanak, amelyekből Baranyában hiány volt. Az előző napon a Szigetvári Konzervgyárból ötven mázsa vegyes konzervet indítottak útra a fővárosba, mégpedig egyenesen a Batthyány téri vásárcsarnokba.

A lapból ekkor tudták meg az akkori olvasók, hogy „Csökkenőben a felvásárlási láz.” A tudósítás szerint már napokkal előtte megindult, és ekkorra már alábbhagyott. A Széchenyi téri – akkor a városháza épületében működő – Állami Áruház az előtte lévő három napban kétmillió forintnyi forgalmat mutatott ki.

Sebők Imre áruház igazgató nyilatkozata következett ez után:

Állami Áruház 1957 (Forrás: Fortepan Hírportál)

„– Ez annyit jelent, hogy a tervezett napi forgalom háromszorosát értük el. Rendes körülmények között örülnénk ennek, de sajnos a vásárlási kampánynak rövidesen érezzük a hátrányát. Jelenleg még két hétre való árukészletünk van. A nagykereskedelmi szervek most nagyrészt vidékre szállítanak, mondván, hogy a vidéki lakosságot is el kell látnunk. Ez rendben is lenne, csak az arányokkal van szerintem baj. Az áruház részére már most kilátásba kellene helyezni az áruutánpótlást. Ez azonban még nem történt meg. Az én véleményem az, hogyha a környék falvainak lakossága a mi áruházunkban vagy a többi pécsi üzletekben vásárolna, akkor az élelmiszer felhozatal is bőségesebb lenne.”

A Kossuth (a mai Király) utcai csemegeüzlet, a híres „Nagycsemege” üzletvezető helyettese, „Winkler elvtárs” szintén nyilatkozott. „Nálunk is a forgalom háromszorosát értük el az elmúlt napokban. Árunk most is van bőségesen, csupán a liszt- és a sóhiány okoz gondot. Havonta átlagosan egy vagon lisztet adtunk el. Most teljesen kifogytunk a lisztből, és a sóból. Hogy mikor kapunk lisztet és mennyit, azt nem tudom.”

Kórház téri Népbolt (Forrás: Régi Pécs Hírportál)

Nem lett volna pártlap, ha nem „vonta volna le a tanulságot” a cikk, emígyen: „Az egész megyében heteken át tartó sztrájk érezteti már hatását. Legyen világos mindenki előtt: ha nem dolgozunk – nem lesz áru. Az üzemek, vállalatok dolgozói vegyék fel a munkát, hogy az áruellátásban jelentkező zavarokat még csírájában felszámoljuk. Ruha, tüzelő, élelem kell az embereknek. De ennek van egy feltétele: a munka.”

Még a forradalom kitörése előtt, 1956. október 1.-jén alakult meg a Belkereskedelmi Iparcikkeket Szállító Vállalat, rövidített nevén, a BISZ, az illetékes minisztérium pécsi alakulataként. Feladatuk volt a helyi kis- és nagykereskedelmi vállalatoknak történő áruszállítás biztosítása. Egész hónapban működött nálunk ez a vállalat, szállította az élelmiszereket, köztük a zsírt, húst, kenyeret, lisztet, cukrot a kereskedelmi vállalatoknak. Ennek érdekében 11 nagy tehergépkocsit és 7 kisebb teherkocsit vett igénybe. „Éppen ezért elismerés illeti a BISZ derék dolgozóit, akik a vasárnapokon éppúgy szállítottak, mint hétköznap.” Így szólt a cikk summázata. A kis cikk címe „Elismerés a BISZ dolgozóinak” volt.

Szigetvári Konzervgyár látképe (Forrás: Nemzeti Fotoarchivum)

A városi postaszolgálatról szintén jelent meg tudósítás „Ezernyi sürgöny, sok száz levél a postán” címmel. A cikk kezdete visszanyúlt a múltba. „Ha a posta négylovas batárral dolgozna, mint száz évvel ezelőtt, a pécsi igazgatóság vezetőjének nem főne a feje a napok alatt felhalmozódott tömérdek küldemény továbbítása miatt. Kerítene pár zsák zabot, és egy jókora ostort, – a postakürt akár el is maradhatna, és gyű! neki!…De manapság nemcsak a gondolat jár ’gőzkocsin,’ hanem a posta sorsa is a vasutasok kezébe van letéve…”

A következőkben a hatalmasan fölhalmozódott postaküldemények elszállításáról szólt a tudósítás nemcsak a megye különböző részeibe, hanem Baranyán túlra is. Az előző nap reggel kezdték meg a szállítási munkát: a Pécsett fölhalmozódott küldeményeket motorvonatok vitték Mohácsra, Nagykanizsára, Barcsra. Emellett a Pécsre címzett csomagokat is kiszállították. A Pécsi II. számú Postahivatalban ez után 1500 „közönséges-,” és 450 ajánlott levél mellett 450 csomag maradt, és ehhez még hozzájárult a táviratok (sürgönyök) ezernyi mennyisége az ország különböző részeibe.

Postapalota (Forrás: Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteménye)

Egy hivatali kérést is ismertettek az olvasókkal: a fővárosba, vagy azon túlra szóló sürgönyök feladásával várjanak még, mert a szolgálat még nem tudná azokat továbbítani.

Itt sem maradt el a munka méltatása. „A postaigazgatóságon, a hivatalokban – a posta ezernyi sejtjében megindult a munka. A kézbesítők ugrásra készen várják az ország vérkeringésének megindulását, hogy ők is belekapcsolódhassanak.”

Az 1956. november 10.-i szám már „többarcú” volt abban az értelemben, hogy a „sajátos” nemzetközi kitekintés, a hazai „helyreállítási” propaganda, a helyi szovjet megszállók parancsai, a „Mecseki Láthatatlanok” elleni föllépés, a hadiállapot hírei mellett a „rend hétköznapi helyreállításának” sajtóanyagai szintén helyet kaptak a kétoldalas újságban. Az egész anyag súlypontját már az „állítsuk helyre a rendszer mindennapjait elvtársak!” erőfeszítései jellemezték. Ez utóbbi törekvés egyre több helyet kapott a továbbiakban a lapban, már csak azért is, mert a mindennapjaikat élő emberek, családok, közösségek érthető törekvése volt élet feltételeik biztosítása.


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS