Fetter Antalra emlékezem • Hetedhéthatár

Kultúra, művészet

Fetter Antalra emlékezem

„Fetter Antal Pécs, 1913. október 3. – Pécs, 1987. július 23. építőmester, helytörténész” – ezzel kezdődik a Pécs Lexikon róla szóló ismertetője Boros László nyugállományú tanár, helytörténész tollából. Természetesen őt is jól ismertem, hiszen véle is a 40 évig munkahelyemen, a Baranya Megyei Levéltárban találkoztam. Tóni bácsinak markáns arcéle volt, érdes hangja, de lénye aranyszívet, a városáért, szakmájáért való, odaadáson alapuló szakértelmet takart. „Ő-ző” nyelvhasználatban beszélt, amely nemcsak a szegedieknek, hanem a régi pécsi „tükéknek” is sajátja volt. Kéz-kisujja behajlott, nem tudta kiegyenesíteni, és ez a különös kézfej sajátosan mutatott, amikor egy-egy levéltári iratot, tervrajzot, térképet a kezébe vett.

Fetter Antal a Cella Trichora makettjével 1961 (Forrás: MTI-Wikipédia)

Igen, a levéltári munkatársak egyik kötelessége volt, hogy az oda betért kutatókat kiszolgálják a legjobb tudásuk szerint. Én szintén megtettem ezt számtalanszor véle (is), és ez már szoros kapcsolatot jelentett egy idő után. Egyébként is, véle öröm volt találkozni, beszélgetni, lokálpatriotizmusában „megfürödni,” miközben előkerestem néki a kért dokumentumokat. Akkor még lehetett a régi kutatóknak betérni a raktárainkba is, és így nagyon sokszor a kért iratot ott tekintette meg. (Ma ez már szigorúan tilos, de nem biztos, hogy jó ez a szigorú előírás mindenki esetében.)

Ha áttekintjük életútját, (születésének rögzítése után) elsőként azt kell megemlítenünk, hogy a Rét utcai (a mai Köztársaság térrel szemben lévő) ipariskolát, a mai „500-ast”, 1930-ban végezte el, de még szerkezettani, díszvakolói, építészeti szakrajzi ismeretek is szerepeltek a végzését követő szakvizsgájában. Mivel abban az időben neves építőmesterek vezették a városi építkezéseket, ő is beállt az egyik legnevesebb vállalkozóhoz, a Beok József és fia építő céghez. Itt hamar haladt előre az ottani „ranglétrán”: kőműves segédből előbb munkavezető, majd építésvezető (!) lett.

Nem csoda tehát, ha szakmai tudását elmélyítendő, Erdélyben Szatmárnémetinek és annak környékének tanulmányozhatta az ottani építészeti stílusait. Hazatérése után tovább gyűjthette tapasztalatait szakmájában. A helyi iparkamara ösztöndíjasaként ugyanis, az építőipari tagozat keretében Langa Gyula és Gosztonyi Gyula tanítványa lett.

Cella Septichora – rekonstrukció (Forrás: Wikipédia)

Ennek eredményeként Pécs építéstörténete, műemlékvédelme került érdeklődése, tevékenysége homlokterébe, és ez a törekvése 1945 után tovább folytatódott. Közben természetesen gondot fordított szakértelmének megerősítésére. Építőmesteri szakvizsgát 1947-ben tett, és pécsi tervező vállaltoknál helyezkedett el. Előbb 1950-től a VÁTI, majd a PTV állományában dolgozott tervezőként, költségtervezőként, építési ellenőrként. Szakmai hozzáértését azzal fokozta, hogy városunk műemlékeinek állapotával is rendszeresen foglalkozott. Ennek keretében előbb tagja lett városunk műemléki albizottságának, majd hosszú ideig elnöke is volt. Amikor pedig erről leköszönt, iratait levélárunknak adta át.

Itt érdemes egy 1961. június 26.-i MTI tudósítást fölidéznem, amelyben „…Fetter Antal, a Pécsi Tervező Vállalat építésze a Cella Trichora IV. századbeli három karélyos temetőkápolna modelljén, amelyet közel 100 000 téglából épített fel 5 év alatt. Fetter szabadidejében 18×18 mm-es és 3 mm vastag téglákból a klasszikus római épületek hiteles miniatűr mását készíti el.”

Cella Trichora – rekonstrukció (Forrás: Wikipédia)

Ez a tudósítás rávilágít arra, hogy munkásságának egy új, nagyon rokonszenves tevékenysége tárult föl itt. A Cella Trichora, Cella Septichora korhű makettjét is elkészítette, több más archaikus épülettel együtt, mégpedig az eredetivel egyező anyagból. Ezen makettek kivitelezésében saját készítésű szerszámokat használt. Jól emlékszem azokra a történeti anyagokra, korabeli műszaki leírásokra, rajzokra, amelyeket ennek érdekében a kutató helyeken nagy szorgalommal tanulmányozott. (Jelenleg ezeket a maketteket egyetemünk Pollack Mihály nevével fémjelzett műszaki és informatikai kara őrzi.)

Tevékenységének kiszélesítése, elmélyítése érdekében a levéltárakban, könyvtárakban rendszeresen kutatott, az ottani szakemberekkel gyümölcsöző kapcsolatot épített ki. Emellett rendszeresen járta a várost, annak műemlékeit, nevezetes épületeit tanulmányozván, és ha út- és járdafölbontást talált, szakszemmel vizsgálgatta, előkerül-e olyan érték, amely Pécs régmúltjának tanúja. De nem hagyta ki a régészeti föltárások meglátogatását sem, ugyanis a múzeumi kollégákkal szintén jó kapcsolatot ápolt.

A Baranya Megyei Levéltár szintén tisztelgett 1973-ban az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc évfordulóján. Tudományos konferencia mellett annak előadásai bővített változatát a Baranyai Helytörténetírás egyik köteteként jelentette meg. Ebben fotókon szerepeltek azoknak a hősök egy részének a sírjai, akik a pécsi központi temetőben nyugszanak. Ma is világosan emlékszem arra a pillanatra, amikor fölkeresett levéltári irodámban, és segítségemet kérte a sírok ápolásában. Pont 1973-ban alakult meg ugyanis a Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesület, amelynek alapító tagja voltam.

Ettől kezdve rendszeresen kerestük föl ezeket az emlékhelyeket, és kutatásaink eredményeként – amelybe besegített néhány polgárunk figyelem-fölhívása is, amikor elolvasták az erről szóló Dunántúli Napló-cikkeket – bővült hőseink köre. Mert ezt követően minden év március 15.-én délelőtt 10 órától (mind a mai napig) a városvédő egyesület előbb város-, majd a helytörténeti szakosztályának vezetőjeként vezetésemmel tisztelegtünk (tisztelgünk az óta is) sírjaiknál. Ő haláláig rendszeresen segítette munkámat, és ez viszonyunkat még meghittebbé tette.

Feltétlenül meg kell említenem a dr. Nagy Lajos orvossal, helytörténeti kutatóval kiépített szakmai kapcsolatát. Ennek eredményeként közös munkában jelentették meg 1976-ban Pécs régi vízvezeték- és pincehálózatát, amelyben az egykori csorgók, kutak helyét is meghatározták.

Feltétlenül szólnom kell arról a három kiváló szakemberről, aki rendszeresen összejött magas szintű szakmai tanácskozásra, ahol legújabb kutatási eredményeiket szigorú napirend szerint tárgyalták meg. Madas Józsefről, Petrovich Edéről volt szó, akinek méltó társa volt, és bizony késhegyre menő vitáiknál Fetter Antal volt a „villámhárító.” Természetesen több neves szakember-kortárs is részvevője volt időnként ezeknek a szakmai tanácskozásoknak, és ezzel tovább emelkedett ezeknek a nem hivatalos összejöveteleknek a színvonala.

Szorgos lokálpatriotizmusára, szerteágazó, tartalmas szakmai munkájára Pécs város Tanácsa is fölfigyelt: 1984-ben Pro Urbe díjjal tüntették ki…

Nagyon hirtelen ment el. Egy forró nyári napon, Somogyi Béla utcai lakása közelében rosszul lett, és az orvosok már nem tudták megmenteni. Teljes, tartalmas életet élt, és noha kortársai az óta jórészt már követték őt, vagyunk még számosan, akik ma is tisztelettel emlékezünk rá. S ha az utódok megnézik makettjeit, elolvassák a róla szóló méltatásokat, tanulmányozzák munkásságát, megállapíthatják: teljes joggal szerepel fényképe, életútja a Pécs Lexikon lapjain…


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS