Életének 71 évében elhunyt Morcsányi Géza műfordító, dramaturg és szerkesztő, a Magvető Kiadó egykori igazgatója.
Morcsányi Géza
(Fotó: Maximilian Bühn)
Morcsányi Géza 1952. augusztus 28-án született Budapesten. Pestszentimrén nőtt fel. A zuglói Teleki Blanka Gimnáziumban érettségizett, a Marx Károly Közgazdasági Egyetemre 1971 és 1977 között járt. A hetvenes évek végétől dolgozott dramaturgként, előbb a Pécsi Nemzeti Színházban mentora, Czímer József mellett, később a Törőcsik Mari nevével fémjelzett Győri Kisfaludy Színházban, és a Szolnoki Szigligeti Színházban, Schwajda György igazgatása idején. 1985-ben, Bálint András igazgatóvá válásakor lett a Radnóti Miklós Színház dramaturgja, évtizedeken át határozta meg a színház irodalmi profilját darabválasztásaival, Csehov és más klasszikus orosz szerzők fordításaival. A Radnóti Színház első harminc évét feldolgozó kötetben (Felzengő állomások) így tekintett vissza: „Most konstatálom – ennek is örülök –, hogy a sok-sok év alatt, amióta a Radnótiban dolgozom dramaturgként, fordítóként, egyetlen előadásban sem mentem be a színpadra, egy másodpercre sem, úgymond poénból sem. De tényleg: osontam volna be a takarásba, Ványa és Szonya mögé, »mi, Ványa bácsi, élni fogunk«? Áh…” Az elmúlt több mint negyven évben száznál is több előadás létrejöttét segítette dramaturgként és műfordítóként; kivált Szikora János, Gothár Péter és Valló Péter állandó alkotótársaként.
Szerkesztői pályáját 1988-ban az Interpress Magazinnál kezdte, 1989 és 1995 között az IPC Könyvkiadó munkatársa volt. 1995-ben érkezett – Nádas Péter és Esterházy Péter javaslatára – a nagy múltú, a rendszerváltás után azonban válságba kerülő Magvető Kiadóhoz. Az ezredfordulóra a Magvetőt a kortárs magyar irodalom egyik legfontosabb műhelyévé tette. 2002-ben az abban az évben irodalmi Nobel-díjat elnyerő Kertész Imrét kísérhette kiadójaként a stockholmi ceremóniára. Húszéves igazgatása alatt több mint 800 új címet adott ki a Magvető: több mint 180 magyar szerző több mint 550 kötetét, ötvennél is több magyar irodalmi antológiát; majdnem félszáz külföldi szerző munkáját, száznál is több fordító segítségével. Utóbbiak egyike volt ő maga is: Ljudmila Ulickaja magyarországi sikerében oroszlánrészt vállalt érzékeny és pontos fordításaival. Utolsó megjelent fordításkötete Anton Pavlovics Csehov válogatott novelláit tartalmazza A szerelemről címmel. A Magvető Kiadó mellett éveken át vezette az Athenaeum Kiadót is, 2015 márciusától a Líra Kiadói Csoport igazgatójaként tevékenykedett.
Irodalmi és színházi berkekben ismert volt ugyan, a szélesebb nyilvánosság a nagyszerű dramaturgot és sikeres kiadói szakembert azonban filmszínészként ismerte meg 2017-ben Enyedi Ildikó Arany Medvét elnyerő és Oscar-díjra is jelölt Testről és lélekről című filmjének főszereplőjeként.
Morcsányi Gézát a Líra Kiadói Csoport, a Magvető Kiadó és a Radnóti Miklós Színház saját halottjának tekinti. Nyilvános búcsúztatásának részletei később lesznek ismertek. (Forrás: A Magvető Kiadó Facebook oldala)
Nyári Krisztián így emlékezik Facebook oldalán
A fájdalomból félig felocsúdva olvasom a Morcsányi Géza haláláról szóló gyászhíreket. Filmfőszerep, színházi munkák, műfordítások, könyvkiadó vezetés. Az utóbbiról esik talán a legkevesebb szó, ami talán érthető: kívülállónak ezt a legnehezebb megfogni. Pedig Morcsányi Géza szerteágazó, művészeti áganként is jelentős életművében ez volt legfontosabb. Neki személyesen és hatásában is. Az ezredforduló környéki két évtized magyar irodalma teljesen másként alakult volna nélküle. Ha lesznek hazai irodalomtörténészek ötven év múlva is, akkor Magvető-korszakról vagy Morcsányi-időszakról fognak értekezéseket írni.
Talán ha húsz hozzá hasonló hatású, kánonteremtő vagy kánonőrző személy volt összesen a magyar irodalomban: Kazinczy Ferenc, Toldy Ferenc, Bajza József, Gyulai Pál, Kiss József, Osvát Ernő, Sárközi György vagy Réz Pál mellett vitathatatlanul ő volt az egyikük. Ezek az irodalmárok nagyon különbözőek voltak, mást csináltak és különbözően fogták fel a szerepüket – az viszont közös volt bennük, hogy semmi más nem érdekelte őket, mint a leírt betű, csak ennek alapján ítéltek. Tehetségeket fedeztek fel, életműveket gondoztak, alkotókra irányították generációk figyelmét. Olykor tévedtek is, de összességében irodalmi korszakot teremtettek. Hatásuk az ízlésükön, a kíváncsiságukon és az irodalom iránti olthatatlan rajongásukon alapult.
Egy irodalmi kánon nem csak művek összessége, hanem olvasási módoké is. Az 1990-es évek közepétől a 2010-es évek közepéig terjedő időszakban születő irodalmi műveket még sokáig fogjuk Morcsányi Géza szemüvegén keresztül olvasni. Az általa vezetett Magvető azért élte túl a rendszerváltást követő nehéz éveket, mert szilárdan hitt benne, hogy az irodalmi minőség és a piaci környezet összeegyeztethetőek. Több száz szerző több ezer művének impresszumában a minőség védjegyeként szerepel a neve. Ennek az elképesztő mennyiségű és minőségű munkának jelképes csúcspontja, ahogy a stockholmi díjátadóig vitte rajongásig szeretett szerzőjét. Kiadóként a saját jogán is ott állt az egyetlen magyar irodalmi Nobel-díj átadásán: ez sem lett volna nélküle. Ahogy a mai középgeneráció meghatározó íróinak pályája is másként alakult volna.
Mindezt majd megírják még pontosabban is. Hatalmas életmű. Felmérhetetlen veszteség.
Hozzászólások