Csak így. Nagybetűkkel. Mert – Nemecsek után – ez Neki is jár.
Ha egy mondatban kellene megfogalmaznom a Róla alkotott véleményemet, akkor – bár tudom, hogy ezek nagy szavak – elment a nemzet lelkiismerete. Aki mindig, megalkuvás nélkül kiállt a véleménye, igaza mellett. Könyörtelenül, akár a saját barátai, bajtársai ellen is.
Ha TGM mondott valamit, akkor arra még az ellenfelei is odafigyeltek. Nem vagdalkozott, argumentált, hosszan levezette mondanivalóját. És ebbe nehezen lehetett belekötni. Volt úgy, hogy mi, kívülállók, felkaptuk a fejünket egyes kijelentésein, de a megállapításai, szinte azt is mondhatnám, jövendölései legtöbbször beváltak. Nem, ő nem egy jövendőmondó, nem egy vátesz volt, csak megértette és igyekezett velünk is megértetni az események egymásutáni sorának törvényszerűségét. Néha kijelentései, úgy mondott kijózanító megállapításai célba is találtak. De volt olyan is, hogy hosszabb-rövidebb ideig inkább csöndes magányába burkolózott. Talán ilyenkor azt gondolta, kár az energiáért, nincs értelme, vagy csak újabb erőgyűjtésre volt szüksége? Nem tudni.
A kegyetlen kór ellen sem ágált. Tudomásul vette, hogy ez is bekövetkezett. Tudatában volt annak súlyával. És ekkor körvonalazódott ki igazán emberi nagysága. Nem kapkodott fűhöz -fához, nem „tett gesztusokat a hatalmasságok felé”, és még egyszer, utoljára nem rúgott bele senkibe. Egyenes emberként távozott. Ha a jó értelembe vett transzilván embert valaha valaki meg merné határozni, akkor őt ajánlanám első számú alanyként.
És a legnagyobb baj, hogy űrt hagy maga után. Nincs, ki nyomdokain elinduljon.
Hozzászólások