Bár még dúl a járvány, újdonságok dolgában nem szűkölködünk. Még csak kocsmába, moziba, kenyérboltba se kell elmenned, együltödben, kábelen kapod a legkülönfélébb híreket. Mert aszongya a Rendcsináló „Újra kell számolni mindent, nyessünk ki innen és ragasszuk túlnan, a kutyafáját!”, amire rögtön rátromfol a profi Sztrájkoló: „Bezzeg annak lehetett, bezzeg ott nem kellett újraszámolni, nyesni, ragasztani!”. Nagy ritkán közbeszól (halkan és kellő tisztelettel) a mindenhídalatti Hajléktalan: „Ha lábam lenne, elmentem volna az Úristenhez is kihallgatásra.” Aztán szót kér a munkanélküli Labdarugó, a szenátorék kirúgott Takarítóasszonya, a zseniális Hasbeszélő meg a falusi Postás. Te csak kapkodod a fejed, míg le nem kókad és öblös foteledben el nem nyom a buzgóság.
Így folyik, folydogál tova immár a negyedik vírusos tél, lassan eljön a tavasz és minden abbamarad: főleg az el sem kezdett s az eleve megoldhatatlan. Mert a Fürge Ujjak Egyletében, a Madárvédők Társulatában, a Dísztemetések Szervezetében és egyáltalán minden asztaltársaságban van legalább egy Közönyös: „Nyugi! Majd csak megoldódik minden lassan, türelemmel.” És ha mégsem, akkor hevenyésznek, kitalálnak vagy csak úgy a semmiből adoptálnak egy vadiúj Megoldhatatlant. Fő, hogy a Nagyérdeműhöz minden nap frissen és melegen érkezzen a kellő híradag.
Hozzászólások