Tisztelt Olvasók!
Most egy olyan sorozatot olvasnak, amelynek forrásai a szerző magán-archívumából valók. Ezeket szeretném a közvélemény elé tárni folyamatosan, de úgy, hogy különböző korszakokból közöljek és kommentáljak egy-egy olyan írást a sajtóból, amely a pécsi (és néha az országos vagy a vidéki) színházi életünket jellemezte a megnyitástól a színházak államosításáig. Nem az a szándékom, hogy színház-történetet közöljek, vagy egy-egy forrás „utóéletét” írjam meg, hanem az, hogy az olvasóközönség elé tárt forrás „erejével” jellemezzem azt az időszakot.
1899: Ecsedi Kovács Gyula színész Lear királyként
A „Lear király” 1608 évi kiadása (Forrás: Wikipédia)
Ecsedi Kovács Gyula (1839-1899) harmadik Shakespeare-alakítása pécsi vendégszereplése során a „Lear király” címszerepe volt, amelynek visszhangja szintén a Pécsi Napló (1892-1944) hasábjain látott napvilágot, annak 1899. február 5.-i száma „Színház és művészet” rovatában, „E. Kovács Gyula, mint Lear király” címmel. Lássuk tehát ezt az aláírás nélküli színházi értékelést.
„Ma nagy volt a mi vendégművészünk. Ma nem kellett szemet hunynunk egyes, az idő elhaladása által előidézett fogyatkozások fölött, ma minden mellék gondolat nélkül, úgy vehettük Kovács Gyulát, mint amilyen, mint a nagy alakító művészt, aki uralja a szenvedés, a bosszú, a bánat és kétségbeesés valamennyi skáláját.
Minden izében király volt ma Kovács Gyula, akitől a mai generáczió (sic!) önmérsékletet, és az erő beosztását is tanulhatja. Amily (sic!) egyszerű eszközökkel dolgozott a szerep kifejlődésénél, alig árulva el indulatot, Cordélia kiátkozásánál oly vad, féktelen és félelmetes volt nagy jelenetében lányaival, és mikor, mint koldus bolyong rémes éjszakán (sic!).Taps orkán zúgta át ma a színházat egyes jelenetei után, de még inkább a felvonások végénél, és alig győzte megköszönni a közönség elismerését. Ma tökéletes alakításban láttuk Lear királyt, olyan alakítást, mely eltörölhetetlenül vésődik be emlékezetünkbe.
Lear király és a bolond viharban-festmény (Forrás: Wikipédia)
A vendég mellett is föltűnő szép sikere volt Delli Lajosnak a bolond szerepében. Oly értelmesen, szépen beszélt, oly helyesen interpretálta a jó bolondot, hogy megérdemelte a sok tapsot, melyet a vendégművész mellett a maga számára reklamálhatott. Némely fogyatkozástól eltekintve jó volt ma a többi szereplő is, élökön (sic!) Somogyi Károlylyal (sic!) Tamás, és Bognár János Kent szerepében. Látszott, hogy gonddal látott az egész személyzet a szép föladathoz, melynek sikerében valamennyi közreműködőnek volt része.”
Amint az írásból is látható, a „Lear király” cím- és főszerepe jobban illett az ünnepelt vendégszínész korához, ez tükröződött mind az alakításából, mind az elemzésből is. Nem csoda, hogy nem talált semmi kivetnivalót a mára már ismeretlen szakíró az alakításában. Ami pedig a pécsi színtársulatból álló szereplő-társakat illeti, a népes szereplőgárdából az írásban szereplőket emelte ki.
Nézzük most a kritikában leírt többi szereplő személyét. Somogyi Károlyról (1845-1908) mind színigazgatói, mind rendezői, mind pedig színészi minőségében szóltam sokat előtte már. Most vegyük sorra a többieket. Kezdjük a bolond szerepét alakító Delli Lajossal, a helyi adatok alapján. Ő először az 1897/1898-as színi évadban szerepel a pécsi színház társulatában tagként. Az 1898/1899-es színi évad névsorában már bonvivánként és ún. társalgási színészként találjuk fölsorolva. Ugyanez a „titulus” illette meg mind az 1899/1900-as, mind az 1900/1901-es évadban is. Ezt követően azonban már nem találjuk eddigi forrásainkban, valószínű, hogy akkor már elszerződött Pécsről.
Ami pedig Bognár Jánost illeti, ő az alapítók közül való volt, mert nemcsak az 1895/1896-os, hanem az 1896/1897-es, az 1897/1898-as, az 1898/1899-es színi évadban is nálunk játszott. Arról, hogy ő már ekkor sem tartozott a fiatal színészek közé, „színi besorolása” árulkodik, ugyanis „apaszínész” illetve „kedélyes apa” volt szerepei szerint. Arról pedig, hogy változatos szerepkörben volt használható, éppen ez az előadás is tanúskodott, ugyanis Kent grófjának szerepe korántsem tartozik a „kedélyes” kategóriába.
Charles Dickens (Forrás: Wikipédia)
Maradjunk azonban még Bognár János személyénél. Arra van adatunk, hogy Prosper Dinaux (1795-1859) – Gustave Lemoine (1802-1885): „A londoni koldusok” („Nicolas Nickleby ou les mendiants de Londres”) című 5 felvonásos drámájában rendeztek neki jutalomjátékot nem sokkal a „Lear király” előadása után, 1899. február 9.-én. Ez is mutatta megbecsültségét, tekintélyét az akkori társulaton belül. Ez a darab – amint az a francia címéből kitetszik – a híres Charles (John Huffam) Dickens (1812-1870) híres regényéből készült, amelynek az eredeti angol címe „The Life and Adventures of Nickolas Nickleby.” A drámát Egressy Béni (Galambos Benjámin, 1814-1851) fordította, a helyi előadást a sokszínű Peterdi (Marianovich) Sándor (1855-1917) rendezte. Több mint valószínű, hogy ezt az évadot követően Bognár János sem erősítette már a pécsi színtársulatot. Azonban jelenleg egyik említett színész további pályájáról nem tudunk több adatot – remélem, ideiglenesen…
Ecsedi Kovács Gyula sokrétű tehetségének pécsi teljes bemutatkozását azonban „nem hagyta ki” akkori színigazgatónk, ami a következő hírből is kiderül, amely írás az említett előadás-méltatás alatt kapott helyet a lapban.
Az indító cím „Kovács Gyula népszínműben” volt a hírnek, majd a következő rövid, ámde velős közlés következett, amely biztosan örömmel töltötte el a helyieket. „Somogyi Károly igazgató fölkérésére Kovács Gyula még egyszer föllép a pécsi közönség előtt. Holnap, vasárnap este a ’Betyár kendője’ népszínműben Bandi szerepét játsza (sic!).”
Itt látszik, milyen „szemesnek” kell lennie egy jó színi direktornak. A pécsi színházbarátok szerencséjére Somogyi Károly szemfüles, Ecsedi Kovács Gyula pedig kellően előzékeny volt ahhoz, hogy vállalja ezt a „ráadást” is, amely új oldaláról mutatta be őt.
Abonyi Lajos és „A betyár kendője”
Abonyi Lajos 1890-es évek (Forrás: Wikipédia)
Abonyi Lajos (1833-1898): érdekes életpálya az övé. Zsarolyáni és mándi Márton Ferencként született alföldi tiszttartó családban, később Abonyban (!) vettek földbirtokot. Kecskeméten járta alsó gimnáziumi osztályait, itt nem más, mint Jókai Mór (Jókay Móricz, 1825-1904) volt a rajztanára! A szabadságharcban, 15 évesen ún. mozgó nemzetőrként szolgált.
Jogi tanulmányai végeztével, 1853-tól a család Abonyban vett birtokot, ott gazdálkodtak. A vármegyei közigazgatásban is dolgozott, közben irodalommal is foglalkozott. A Kisfaludy- (1867-), majd a Petőfi Társaságnak (1876-) lett a tagja. Értékes helytörténeti gyűjtőmunkát folytatott, ekkor vette föl ismert nevét. Megírta választott lakhelye történetét, de népköltészeti gyűjtőmunkát szintén végzett. (Ő jegyezte le a „Sej, Nagyabonyban csak két torony látszik” kezdetű dalt is, amely Kodály Zoltán (1882-1967): „Háry János” című híres daljátékában szerepel.)
Blaha Lujza 1900 körül (Forrás: Wikipédia)
Az irodalmi életbe 1850-től kapcsolódott be, több neves akkori folyóiratba publikált. Báró vásárosnaményi Eötvös József (Károly Bertalan Adalbert, 1813-1871) és Jókai Mór voltak rá nagy hatással. Egymás után jelentek meg elbeszélései, kisregényei, regényei, népszínművei. Ez utóbbiak teátrumi bemutatóinak többször volt főszereplője Blaha Lujza (Reindl Ludovika, előző művésznevei Várai Lujza, Kölesi Lujza, 1850-1926). Közülük a leghíresebb „A betyár kendője” (1873) című népszínműve volt. Ebben a kecskeméti Ónodi Kulcsár-Nagy Andrásné házát és háznépét szerepeltette. Ez a darabja számos évtizeden át lett a hazai színpadok kedvelt darabja, sőt film szintén készült belőle – immár a 20. században.
A 19. század végi, 20. század eleji idillikus, patriarkális alföldi népélet ábrázolójaként nagy népszerűségre tett szert, de történelmi regényei is ismertek. Abonyi kúriáját gyakran keresték föl az irodalmi és művészeti élet nagyjai. Jókai Mórral ismét kapcsolatba került, amikor a híres író Márton Lajos nevű fiának nevelője lett. (Márton Lajos /1876-1931/ később híres régész lett.) Stílusának hiányosságai, avíttá válása miatt azonban alkotásai a két világháború között már korántsem voltak olyan népszerűek. Fia 1911-ben apja irodalmi levelezését a Nemzeti Múzeumnak adományozta…
Helyi színházi adataimat ez alkalommal is a Futaky Hajna (1927-2011) által szerkesztett, a fővárosban, 1992-ben kiadott, „A Pécsi Nemzeti Színház műsorának repertóriuma bibliográfiával 1895-1949” című két kötetes forrásmunka adataiból vettem.
Hozzászólások