Mintha fölkelnék, mintha járnék,
mintha szeretnék, aztán mintha fáznék,
mintha félnék, és mintha kérnék,
valamit ott, a régi téren, azon a padon.
Aztán elsétálok, egyedül, mintha halnék,
mintha semmi nem maradna meg,
és csak szállok, bizonytalan a légben,
mint a cipruspollen virágzás idején.
Kutatom, és bárhogy kívánom,
van, mi nem fordítható le szóra,
fürkész elmém hát kancsalt játszik,
így kémlel a kies láthatatlanon,
puha pólyában a nem tudható,
mintha ringatnám, mintha félném,
mintha elaltatnám az éber valót.
Hozzászólások