(Widmanstätten vonalaink)
Akár az nagy, ősi aszteroidák,
becsapódunk az idő spiráljába.
A lélek erős, csak a test a kába,
mert lassabban hűl a vajúdott világ.
Szférák zenéje volt a titok-nyitány.
Fényes csillagkép dajkál át a mába.
Talán angyal vagy csodaszarvas-bába
súgja folyton, mi a szép, és mi silány.
Vas-akarat és nikkelfényű remény
jellemvonalaiból áll az egyén.
benne mikrokozmosz minden pillanat.
Kezek, lábak, ujjak, inak és erek
üzennek, ahogy a vén idő pereg,
s galaxis-vihar lesz, ami kiragad.
Szóljon hozzá!