A neved, aminek színe,
zamata van szívemben,
igaz, nem sokszor mondom.
Nem sokszor, mert az érzések
mindig mást súgnak nekem.

S leszel így

csillagom, szívem
és angyalom, meg édesem
és bolondos életem,
huncut kamaszom,
kit kacagva csókolok,
és szerelmetes uram,
meg búmat temető,
játékos szeretőm,
– Süni! –
a koccanó borospohárral,
könnyű bor rám omló,
finom mámorával,

s leszel így

gyenge, gyarlóból gyúrt,
gyűrött lepedőm simogató
helye, közös sorsunk fele,
Istenhez fohászkodón
összekulcsolt kezem,
meleg takaróm,
hitben is a társam,
gyenge, erős váram,

s leszel így
nekem az,
akire vártam.

2016. április, szelek hava

Megosztás

Tweet