Az éhes macskám olyan
váratlanul jelenik meg
a konyhaablakomban,
mint máshol a szerelem.
Valahogy mindig megérzi, mikor eszek,
tévedhetetlenül tudja,
mikor ülök le az asztalhoz.
Én csak akkor veszem észre,
mikor már ott ül a piszkos
ablak túloldalán.
Ilyenkor félrenyelem
a kínai zacskós levest,
mert a macskám
nem csinál semmit odakint,
csak ül és néz rám szomorúan.
De abban a macskatekintetben
jóval több van, mint szomorúság:
elegancia, sértettség,
rezignáltság, dráma,
csendes mártír-póz,
néma felháborodottság,
lankadt beletörődöttség
és pimasz forradalmiság.
És mindez mögött ott van még
valami kimondhatatlan
erkölcsi fölény,
amitől elszégyellem magam,
és rögtön ajtót nyitok neki.
Igen, erkölcsi fölény!
Piszok egy dög, annyit mondhatok!
(Pécs, 2023. november 4.)
Hozzászólások