Kovalovszky Miklós, Lőrincze Lajos és Zsilka János emlékének
A mindennapi beszédben gyakori, hogy sok olyan szót hallunk, amelynek újszerű jelentése eltér az általunk ismert szó alapjelentésétől. Szerencsés esetben a szó mondatkörnyezete és „szófejtő” készségünk alapján – némi hezitálás után – megértjük a számunkra furcsa szóalak jelentését. A nyelvművelő szakirodalomban olvashatjuk: „ […] A jelentésfejlődés (-bővülés és -változás), amely köré szemléleti, fogalmi vagy asszociációs kapcsolat révén rétegnyelvi, alkalmi és egyéni szóválasztásból eredő mellékjelentések és jelentésárnyalatok járulnak; majd ezek egész jelentéskörré bővülnek, vagy jelentéscsoportokká ágaznak szét” (Kovalovszky M. 1985. 81 és Hangay Z. 2004. 512–517). Igen tanulságos ebben a fejezetben a föld és az égitestek fogalmi köréhez tartozó szavak jelentéskapcsolatainak (mezőösszefüggéseinek) rajzos-sematikus ábrázolása az 516. és 517. oldalon!
A jelentésváltozás a beszédben, a szövegkörnyezetben megy végbe. Az új szójelentést a szöveg valamilyen módon magyarázza. Befogadása azonban attól függ, hogy ehhez adva vannak-e a nyelvi, társadalmi feltételek; azaz az új nyelvi jelenség beleillik-e nyelvünk rendszerébe, és a beszélő közösség ráhangolódik-e az új szójelentés elfogadására.
A jelentésváltozás nem új nyelvünkben. A „szavak pálfordulására” sok szót idézhetünk a régi irodalmi nyelvünkből. Például az ural ige régi jelentése: ’urának (el)ismer, vall, tisztel valakit, hódol neki’ (1527-ben); majd 1807-ben már csak ’uralkodik’ <a király, fejedelem > (TE Sz. 3, 1035). A 19. században már tájra is vonatkozott az ural ige: A Misina Pécs felett uralja a tájat. A mai köznyelvben, de különösen az ifjúsági nyelvben, a szlengben sok olyan szó van, amely használható szűkebb és tágabb értelemben egyaránt. A jelentésbővülés közismert példái: 1, fej: a) testrész (agy, ész, értelem, szellemi képesség) és maga az ember is [szegény fej] b) a növény termése pl. egy fej hagyma, – valamely eszköz része (a szeg feje). 2. A megy ige jelentései: a) általában halad; saját lábán, állaton vagy közlekedési eszközön b) az út: valamerre, valahova, valamely irányba visz; a beszéd valameddig eljut – a küldemény szállítódik valahova. c) valamely szervezet, intézmény működni kezd – valaki eljut valahova, valameddig d) működik (gép, szerkezet). A nyelvi takarékosságnak, egyúttal a nyelv fejlődésének is igen hasznos módja a jelentésbővülés, mert meglevő szóból hozunk létre egymással szorosasan összefüggő szójelentéseket. Mivel a mellékjelentéseknek sok esetben képi tartalma is van, a jelentésbővülés irodalmunkban fontos stíluseszköz. Például: E partok méla fordulóinál állt egykor gőgös Attila király (Juhász Gyula: Szeged) [Ny Kk. II, 841–842]. Képi tartalmuk alapján tekintjük érdekesnek ezeket a szlengszavakat: megfőz ’hosszas kérlelés után sikerrel jár vkinél’, megfúj ’ellop’, megfőz ’vkit sikerül meggyőznie’, megkattan ’megbolondul, összezavarodik’, lerobban 1. ’elromlik, tönkre megy’ 2. ’megbetegszik’ lepattan ’hirtelen távozik vhonnan’, legatyásodik ’elszegényedik’, lelép a térképről ’eltűnik’ (Parapatics A. 2013. 74–76) Mivel ezek a szavak a köznyelvben is használatosak (természetesen nem egyforma gyakorisággal), fogadjuk el ezt a véleményt: a szleng szókincsében is vannak maradandó értékek. Ám azt is figyelembe kell vennünk, hogy „a szleng megfelelő közege az informális, bizalmas társalgás. Aki pedig a formális, hivatali nyelvben is a szleng szókészletéből válogatja szavait, azt a [mai] nyelvi értékítélet jelensége alapján közönséges, komolytalan, gyermeteg és/vagy műveletlen embernek tarthatják” (Parapatics A. 2013, 8).
Különlegesek a szlengben azok a szavak, amelyekben a szóalak nem közvetlenül, csak áttételesen utal a szójelentésre. Furcsának tűnik például ez a mondat: Megfújták a biciklimet. [’Ellopták’]. A megfújták ige valószínűen azt fejezi ki, hogy gyorsan és észrevétlenül történt a lopás. Hasonló mondat: Trombita lett a kabátom. Az áttétel itt abban nyilvánul meg, hogy a trombitát meg lehet fújni, ugyanígy a kabátot is? Íme, a metonimikus jelentésváltozás különleges példája! Rejtélyesnek tűnik, hogy buta emberre miért mondják a fiatalok, hogy dinnye? Ha a tökfej metaforikus szóösszetétel egyértelműen és hagyományosan a butaság-ra vonatkozó minősítés, akkor a formája miatt a tökre emlékeztető dinnye is lehet a buta szinonimája. A jelentésváltozásnak (jelentéssűrítésnek) ezt a típusát Zsilka János írta le legszemléletesebben a gáz van frazéma elemzésével (Zsilka J. 1973). Szerinte közös a gázömlés van és a helyzet veszélyes jelentésmozzanatokban a veszély fogalom a jelentésmag, amely lényegében az összehasonlítás alapja, és harmadik elemeként [tercium comparativo] ez teremt jelentésbeli kapcsolatot az elvont(abb) és a konkrét jelentés között. A dinnye szó jelentésváltozását is ezzel a sémával lehet magyarázni.
A szavak jelentésváltozásainak okát, kiindulópontját szinte lehetetlen megállapítanunk, mert nem tudjuk, kitől származik a felbukkanó új szójelentés. Csak ennyit tudunk: „Természetes jelenség a nyelvben, hogy a társadalmi és gazdasági változások, szellemi áramlatok és a gondolkodás fejlődése állandó mozgásban tartja a szókincset. Egyes szavak kikopnak a használatból, soknak pedig a jelentése, a használati értéke változik, bővül. Így sokszorozza meg gazdagságát a nyelv mintegy önmagából. A fejlődés néha éppen az ellenkezőjére fordítja a szó jelentését”. L. a kies és a hív szavunk jelentésváltozását! (Kovalovszky M. 1985. 92).
Napjainkban is érzékelhetjük, hogy devalválódnak bizonyos szavaink. Főleg a fiatalok nyelvében figyelhető meg, hogy a hagyományos, köznyelvi jelentésű szó helyén egészen más, újszerű szóalakok és szójelentések jelennek meg. A nagyon, teljesen fogalomnak 30, a jó, nagyon jó fogalomnak 85 szinonim értékű megfelelője van. A rossz alapszóhoz 27 megfelelő tartozik a szlengben (Parapatics A. 2013. 142).) Tudnunk kell, hogy megtévesztőek itt a nagy számok. Ugyanis a jó és szép szavaknak, mint kategóriáknak nincsenek ekvivalens szinonim megfelelői, csak megvalósulásai a körülményektől függően! Az említett példák nagy száma azt mutatja, hogy fiataljaink sokféleképpen tudják megnevezni egy-egy szó jelentésárnyalatait. Érdekes egyébként még az is, hogy szleng jellegű szavak egy része (a fent említett témákban) már a köznyelvben is használatos. Például menő, szuper, szupi, fáin, frankó, fullos stb. szavak. Kétségtelen, hogy a jelentésváltozások révén gyarapodik szókincsünk. Ezzel a folyamattal ellentétesen létezik régtől fogva a szavak kiavulása, kihalása. A Halotti Beszéd (HB) szavai közül nem ismerjük már az isa ’bizony, íme’, a heon ’csupán’, a feze ’fészke’ és az urdung ’ördög’ szóalakokat. Időben közelebbi példák ezek: a) A 19 század végén a falusi tanítót mestör úr-nak szólították. b) 1945 előtt az iskola vezetője tanító úr, igazgató úr volt, majd 1948 után az urazást felváltotta a tanító bácsi, tanár bácsi, igazgató bácsi. c) 1945 előtt nem volt sértő, ha a földművest paraszt-nak tekintették. Mivel 1945 után a paraszt szóhoz bántó, megalázó szóhangulat fűződött, újabb szavak jelentek meg a helyén: földműves, gazdálkodó, gazda, kisgazda, pógár, téesztag, mezőgazdasági dolgozó. A jobb módú városi családok a korábbi cseléd helyett már bejárónőt alkalmaztak. Lassan a falvakban is elfelejtődött a szolga, napszámos, cseléd szavunk. A női egyenjogúság hangsúlyozására az uram szót felváltotta a 1945 utána a férjem, párom, élettársam. (Az utóbbi nem házastársi kapcsolatra utal!) Újabban az ismeretlen személyek megszólításában szokásos ismét az uram és a bátyámuram szó is.
A szójelentések pontos elkülönítésében gondot jelenhetnek az ún. alakváltozatok, amelyekben gyakran csak egy hangnyi az eltérés: egyelőre – egyenlőre, helység – helyiség, jártas – járatos, egyhangúan – egyhangúlag stb. (L. Ny Kk. I, 139–143 és Ferenczy G. 1985. 130–132).
Újnak látszik a véleményes melléknév gyakori említése a média nyelvében. Az 1960-as években még ez volt a szó jelentése: „Vkinek egyéni felfogását, véleményét is tartalmazó <megnyilatkozás>”; és a szó az állítás, beszámoló, javaslat, jelentés, kimutatás szavaknak volt minősítő jelzője a mondatokban (Ért Sz. VII, 319). Minthogy a véleményes-nek lehet pozitív (dicsérő) és negatív (elmarasztaló) konnotációja is, a szóhoz kapcsolódtak idővel ezek a fogalmak is: vitás, vitatható, kérdéses, ellentmondásos. Ezek az új jelentésárnyalatok háttérbe szorították a szó korábbi jelentését. Mikor kezdődött ez a változás? Nem tudjuk. Talán 1960–2000 között, de az a valószínűbb, hogy napjainkban. – A fiatalok szerint a motorkerékpárok tépnek, repesztenek, elhúznak melletünk. Ezek a szavak találóan nevezik meg a motor haladását és hangját. A tép ige még a ’sietve megy, vezet’ jelentésben is használatos.
Nem nehéz kitalálnunk, hogy egy-egy új szó keletkezésének mi volt a motivációja. A szleng nyelvhez tartozó király, királyi, oltári, baromi, brutális <brutál>, full, fullos, havaj szavak előzménye a hasonlítás lehetett. Király, királyi azért, mert valaki vagy valami nagy és jelentős, mint amilyen nagy és jelentős volt egykoron a király személye. A baromi szó arra a tulajdonságra (erőre, nagyságra) utal, amely az baromállatokra jellemző. (L. Erős, mint a bivaly. > Bivalyerős.) A brutális szót is hasonlítás hozta létre: ’valami elképesztően, durván hatalmas és félelmetes, mint az ilyen figura, jelenség’ – A full az angol full ’nagy, jelentős’ átvétele. – A havaj a Hawai-szigetek szépségére utalóan ’szép, látványos valami’. Azzal is számolnunk kell, hogy néhány esetben az új szó formailag ellentéte a megnevezésre szánt fogalomnak. (Ilyen talán a brutális és az állati szó melléknévként.) – Hasonlítás vagy valami furcsa képzettársítás hozhatta létre a virgács ’vékony, gyenge női láb’, a kajak, kajakos ’erős, izmos’, koporsószeg ’rossz minőségű, erős cigaretta’, a kriptaszökevény ’idős ember’, a kebelemelentyű ’melltartó’ szavakat a szlengben. – Igaza van Kovalovszky Miklósnak: „Sok ötlet, tréfás eredetiség, játékos frissesség lüktet a fiatalok beszédében. Íme: háborog a belügyminiszter ’éhes vagyok’, bibliaórán van ’kártyázik’, kétlábú kirakat ’agyonpiperézett divathölgy’, vedd le a lemezt ’hallgass el!’. Az ifjúság pezsgő életerőinek, eleven képzeletének, friss szemléletmódjának természetes megnyilvánulása ez. [Az ifjúság nyelvének […] durvaságait, rikító túlzásait szelídíteni kell], de abban is bíznunk kell, hogy az ifjúság ösztönösen felbuzgó, kiapadhatatlan nyelvteremtő ereje az értelem és az ízlés szabályozta csatornákon át frissíti és gazdagíthatja az egyetemes magyar nyelvhasználatot (Kovaloszky M. 1985. 203–204).
A szójelentések változásaink vizsgálatakor a nyelvi vonatkozásokon kívül művelődéstörténeti tényeket, adatokat is figyelembe kell vennünk. A szótörténeti búvárkodás egyúttal kultúrtörténeti vizsgálat is.
Irodalom
- Ért Sz. = A magyar nyelv értelmező szótára Főszerk.: Bárczi Géza és Országh László. Budapest, 1966.
- Ferenczy G. 1985 = Ferenczy Géza: Eltorzuló magyar szavak. In. Anyanyelvi őrjárat Budapest, 1985.
- Grétsy L. 1985 = Grétsy László: Bevezetés „indoklással” (vagy „indokolással”) Anyanyelvi őrjárat. Budapest, 1985.
- Hangay Z. 2004 = Hangay Zoltán: A jelentésváltozás. In. A magyar nyelv könyve Főszerk.: A. Jászó Anna Budapest, 2004.
- Kovalovszky M. 1985 = Kovalovszky Miklós: Szavak pálfordulása Anyanyelvi őrjárat Budapest, 1985.
- Lőrincze L. 1985 = Lőrincze Lajos: Milyen hely a kies hely? Anyanyelvi őrjárat. Budapest, 1985.
- Ny Kk 1985 = A szójelentés Nyelvművelő Kézikönyv II. Főszerk.: Grétsy László és Kovalovszky Miklós. Budapest, 1985.
- Nagy G. 1985 = O. Nagy Gábor: „Lenyelte a békát” és társai In. Anyanyelvi őrjárat Budapest, 1985.
- Parapatics A. 2013 = Parapatics Andrea: Szlengszótár Budapest, 2013.
- Zsilka J. 1975 = Zsilka János: A jelentés szerkezete Budapest, 1975.
Szóljon hozzá!