néma csendben
ül a szobor
szeme rebben
hangja komor
hallgatás
tócsa loccsan
szemét úszik
majd hatottan
a fényen csúszik
vallatás
mit rejt a kő
a csend csak hízik
új alak jő
és számol tízig
senkise
ezüst csepp hull alá
vízbe pereg
mondd kőanyám
miért meredsz
semmibe
a kőarc hallgat
a csend csepeg
álom ballag
rengeteg
s enyészik
vízbe száll
a poshadtba
némán vár
halogatva
s nézi
Szóljon hozzá!