Szabó Péter Levente
Mindig nappal
A tegnap elmúlt, s mára máshogy kandikál a nap, lángolóan, izzószeműen. Teszi ezt úgy, miképp azt barátként tenni lehet.
Karácsony-kor
A táj havas, egyszínű, de mégis békésen világos. Világos, pedig a fény mifelénk nem divat. Mindenki jól el tudja rejteni, ami persze nem is csoda, hisz évekig rejtegetniük kellett a magukban lakozó színeket.
A műremek
Ha lenne egy darab fonalam, biztos tűm és egy 10 dkg-os fémsúlyom, amit a piacokon szoktak használni a billenős mérlegekhez, előttem állna a világ.
Sziget 2005
Sokak örömére idén is megrendezésre került a Sziget Fesztivál. Aki kilátogatott, és belefúrta magát a programok forgatagába, biztos, hogy kellemes élményekkel gazdagodott. A rendezvény szervezői és a fellépő együttesek mind kitettek magukért, kielégítve a nagyérdemű elvárásait.
A szánkó
Sarkam összezártam, és két lábfejemet összeütve vertem le a havat csizmámról, ami már inkább volt mondható víztárolónak, mint hideg elleni alkalmatosságnak.
Változás
Benyúltam az egyik földszinti erkély ablaka alatt és elloptam egy szép, kövér krumplit, majd odafutottam a többiekhez. Máris indultunk a közeli vasjátszó csúszdájához, hogy kiviaszozzuk.
Sársárkány
Hullt az eső, az égen gomolygott az élet. Engem sirattak a felhők. Dolgom után mentem sietősen, fejem bőrén végigcsurgott a víz, át a tarkómon egészen a hátam közepéig
A Sziget
2004. augusztus 4-11. – A HÉV megáll a Filatorigátnál és az ember a tömeg-vonzást kihasználva, egyre közeledik a jegyárusító standokhoz, majd onnan a bejárat felé veszi az irányt és már bent is van. Mintha egy teljesen más világba csöppenne a látogató. Pedig csak Budapesten járunk a Hajógyári-szigeten, ami évente egyszer egy hétre átalakul Európa egyik legnagyobb fesztiváljának az otthonává.
Egy kis élet
Megellett a tiszteletes tacskója.
– Az állat nem ember. – Mondta a pap, ezzel utasítva bejárónőjét, hogy dobja csak ki őket bátran. Szegény kölykök még meg sem látták ezt a csodás napvilágot és máris szatyorba csomagolva találhatták magukat életük első pár meghatározó percében.
Azóta
Megemelted fejed, majd rám néztél. Szemed álmos réseivel tekintetemet kerested, meg is találtad. Én mosolyommal válaszoltam és tenyeremmel végigsimítottam kicsiny, aranyos fejeden.
Magán-fikció
A délutáni napsütés kockásra festette a falat, ahogy betüremkedett az ablakon, szerény hajlékomat körülölelő rácsokon áthaladva.
Partnereink
