Rónaky Edit, Author at Hetedhéthatár • Oldal 3 a 4-ből
Szerzői archívum

Rónaky Edit

Rónaky Edit írásai: 55
Rónaky Edit

„Egy másik érettségi…” – Ötvenéves találkozó

Őszhajú asszonyok közelednek sétáló léptekkel a pécsi Janus Gimnázium épülete felé, a Mária utcába. Mária utca? Igen, gyerekkoromban is ez volt a neve, de ’48-ban Molotov utcára „keresztelték”, majd Déryné nevét vette fel, s aztán a rendszerváltozás után kapta vissza az eredetit. Ötven évvel ezelőtt, érettségi bizonyítványunkban még Molotov utca szerepelt.

Kovács Tibor kiállítása Mohácson – Színek és gesztusok

Lenkey István: Ebben a teremben sokszor láttunk már kiállítást tájakvarellekből, városképekből, absztrakt alkotásokból, figurális kompozíciókból, portrékból, de ha végignézünk a falakra tett olajfestményeken, azt vehetjük észre, hogy emberábrázolásuk eltér a megszokott művészi megoldásoktól: valahol átmenetet mutat a figurális és az absztrakt között.

Tucatnyi hordalék

A karácsony és újév közti s az ünnepek utáni csendesebb napokban két szerzőtársam kötetét olvastam, ízlelgettem.
Régi tanárkollégám-barátom, Videcz Ferenc elegáns kötésű könyvét már kézbe venni is jó volt. A fedőlap képének szürke felhői közül kipiroslik a cím: Tucatversek. … Megszülethet-e bennünk újra meg újra a betlehemi csoda? Bandi András Hitem – Hiszem kötetének versei és történetei visszahozták ezt a már régen érzett csendes áhítatot.

Ha elhagyjuk a hegyet… – Gondolatok Kocsis József új könyvéről

Magamról tudom: ha egy pécsi ember messzi útról jön haza, közeledve a városhoz, szeme megnyugszik a Mecsek (a „Hegy”) látványától. Érezzük – anélkül, hogy megfogalmaznánk: itthon vagyunk, a jól ismert, százszor bejárt tájon, biztonságban, védelemben.

Akik most is köztünk vannak…

Aranyló őszi napsütés. Sárguló falombok, fenyők örökzöldje. Halottak napján járom a temetőt. A sírokon virágok, mécsesek lángja. Családunk sírboltjára nagyfejű, bozontos krizantémokat teszek, amilyeneket apám nevelt kertjében. Virágainak csodájára jártak a szomszédok. Úgy szerette volna, ha legalább egyik gyerekéből kertész lesz.

A tanítás művészete, az alkotás öröme

Kányádi Sándor – erdélyi költőnk – egyszer megkérdezte egy kisgyerektől, hogy: − Mi a vers? − Vers az, amit mondani kell. – hangzott a válasz. Azt hiszem: kép pedig az, festmény az, amit nézni kell. Mert ha most sorra megkérdeznénk minden jelenlévőtől: miért jött el a mai kiállítás-nyitóra, és fogalmazódna is olyan válasz, hogy az alkotó: Dombyné Szántó Melánia gyerekkori barátjaként, iskolatársaként, volt kollégájaként, tanítványaként, édesanyjának, öccsének munkássága, személyisége iránti tiszteletből…

Fából a mának, kőből a holnapnak

Megyénk egyik legszebb települése, Zengővárkony sok látnivalóval várja az odalátogatókat. A református templom és a Fülep Lajos emlékszoba felidézi az Európa-hírű művészettörténész-lelkipásztor szellemiségét, a tájház megismertet a környék néprajzi értékeivel, puritán szépségű szőtteseivel, színpompás viseletével.

Városunk „sugárzásos embere” (Köszöntjük a 75 éves Tüskés Tibort)

Történt egyszer, hogy a balatonszántódi vasutas kisebbik fia elindult hetedhéthatárba: a nagykanizsai gimnáziumba, majd felkerült az Eötvös Loránd Tudományegyetemre, hogy ezt követően – egy év dombóvári tanítási gyakorlat után (tanári diplomával zsebében) – megérkezzen Pécs városába, s meghódítsa azt.

„Beszélni nehéz!” körvezetők 19. országos tábora

Pécs város szülötte: Péchy Blanka színművész és előadóművész 1960-ban alapítványt létesített a hangzó beszéd példamutató művelőinek díjazására. A Kazinczy-díj színészeket, rádiós, televíziós hivatásos beszélőket kívánt példának állítani mindazok elé, akik anyanyelvünket beszélik. Ebből a kezdeményezésből különböző anyanyelvi rendezvények nőttek ki.

A természet, a csend és a szépség bűvöletében

Dombyné Szántó Melánia tárlatának nyitására gyűjtött össze ma bennünket a meghívó. Az ő területe – a festészet – magányos művészeti ág. Egy zenekar muzsikusai, egy balettegyüttes táncosai közösen alkotnak valami szépet – „egymásba kapaszkodva”. A festő ecsettel a kezében üres papíron, vásznon egyedül teremt egy világot.

Falfirkák – a 10. Hetedhéthatár-füzet

Hányszor érezzük – látva egy virágzó cseresznyefát, egy madár szépen ívelő röptét, elnézegetve nagyanyánk kalácsdagasztó mozdulatait –: de jó lenne ezt lerajzolni, versben megörökíteni! Dombyné Szántó Melánia (Longhera) – istenadta tehetségével – mindezt meg tudja tenni.

Virágvasárnap és pünkösd között

A húsvéti ünnepkört idén Pécs város lakói számára varázslatossá tett két nagyszerű kiállítás. Az egyik a Múzeum Néprajzi Osztályán kapott helyet A madárfészektől a hímes tojásig címmel. Itt a múzeum madártojás-gyűjteményének ritkaságai mellett egyetlen tojásíró asszonynak (a Kaptár Egyesület tagjának): Mosonyi Évának hímesei töltötték meg a termet.

Nevettető múlt a mában

Az idei farsangban kiváló hangulatot teremtett a pécsi Művészetek Házában előadott Szamártestamentum című est. Aki nem volt jelen, el sem tudja képzelni: két szereplő hogy tudta egész nézőközönségét már az első pillanattól a középkori francia kóbor komédiások tomboló kedvű játékának színterére vinni.

Elődök nyomdokain saját látásmóddal

„Korai és új művek” – ezzel a címmel hívott ma minket kiállítására Grincsisin Artúr, s az ember azt hihetné e cím nyomán: egy meglett alkotó korai és későbbi korszakából lát képeket. De meghívónk igen fiatal ember: 29 éves. Mégis nagy utat tett meg gyerekkori kárpátaljai rajzaitól, festményeitől a közelmúltban készített munkáiig.

Búcsúzunk három reneszánsz embertől

A magyartanítás nagyasszonyát: Kövesi Józsefné Ica nénit búcsúztattuk először, aki 58 évig tanított Mohácson. Nagyszerű tanár volt. Részt vett kísérleti modellek kidolgozásában, melyekkel a különböző humán tantárgyak tudnivalóit fogta egységbe. Írt módszertani tanulmányokat és tankönyvet. Anyanyelvi kört, színjátszó csoportot, irodalmi színpadot, klubot vezetett.



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS