Kamarás Klára
Napról napra
Bolond voltam? Tán’ naivabb, mint mások.
Ki így, ki úgy. Csapdába esni könnyű,
és nincs menekvés soha, senkinek.
Aki kitör se jobb, se boldogabb,
Májusi fényben / Leidecker Lajos emlékére
Ma biztatón süt tán’ ott is a nap,
virágok ringnak könnyű szélben,
a lombok halkan felsóhajtanak,
s egy fecskepár hasít az égen.
Utolsó felvonás, a dráma vége,
itt nincs súgó, függöny, se színpad
Felvétel indul
Üljön a nő a nagy kupacra!
Mindegy, miből van,
a szoknya takarja…
Kecsesen drágám, ha viszket bármi,
azt nem kell rajtad a nézőknek látni.
Keresztet ácsolnak
Még virágokkal integet a nép
és halleluját zeng a messzeség,
de felhők gyűlnek ott a domb mögött.
Angyalok között látsz-e ördögöt?
Egy gyermekvers margójára
A katona mindig éber
El nem hagyná őrhelyét,
Talán nem is veszi észre,
Ha kioltják életét.
Hangok
Nem tudom még, mi oka annak,
hogy mostanában
mindenről valami más jut eszembe.
Távoli asszociációk,
időben, térben alig kapcsolhatók össze
Boszorkánykonyha
Kamrámból elfogyott a só.
Só nélkül az étel mit ér?
Nem lesz pikáns mártás a húshoz,
és hús se lesz, se szív, se vér…
Híg tejbegríz, cukorral bőven
meghinthetem. Ez kell neked.
Kakasviadal
A vörös meg a fekete,
tavaly még csendes kis csibe,
most egymást tépő bősz kakas.
Ki a király? Ki csak inas?
…És hull a toll, repül az égig,
vörös-fekete mindenségig
Ki tudhatná?
Nem tudom más is úgy van-e vele,
de én gyakorta magam sem tudom,
hogyan kerültem pont ide, s miért.
Hol kezdődött, mi volt a pillanat,
mely végül verset írni késztetett?
2022. február végén
Mit mesélhetnék most,
február havában?
Karanténban voltam,
nem farsangi bálban.
Beoltottak kétszer,
maszkom is van három.
Láttam a futószalagot
Kampókon függtek. Pontosan
vágott a modern gépezet.
A kába sornak vége mégse lett.
Ne védekezz! Itt kapálódzni kár.
Pár méter még és örök béke vár!
Február
Havas utak, hazai tájak,
száncsengő hangja, régi dal…
megbúvik szíved rejtekében,
s még ma is, újra felkavar…
Most mintha fejre állna a világ:
Őszből kora tavaszba fordul át.
Komédiás
Porondra hát, az oroszlán már éhes!
Egy krumpliorr, egy kis mosoly, de édes…
Már csetlik, botlik… Milyen jópofa!
Kihűlt a szíve, vagy az otthona?
Felejtse el, míg tart a csillogás!
Csillaghullás
Azt hitted, ismersz?
Azt hittem, én is…
Nagyon szerettél?
De látod, mégis
két ismeretlen
állt döbbenetben
Hogy vagy barátom?
Ne kérdezd tőlem, hogy’ vagyok,
már megkérdezted tegnap.
Itt nem változott semmi se’.
Ki tudja mi lesz holnap…
Partnereink
