Vasi Ferenc Zoltán
Anyám megmondja az igazát
Megint jól elintézted magad. Most mit fogsz csinálni? Megint a könyveidhez menekülsz. Miből fogsz élni? Majd megint én tartsam a hátam az apád előtt. Tudod, hogy nem tolerálja az ilyesmit. Kolonc vagy csak a család nyakán. Mikor jön már meg az eszed? Valamit csak kell kezdeni az életeddel. Mi lesz, ha én már nem leszek?
Verés után. Csak magam
Az út kifut. Magával terhelt lélek!
Az ég bezárul. Bennhelyt tévelyegsz.
Mi felé mozdult akkor a kézfej,
talán a tollvonás könnyítene?
Idegkimerülés
Nem látom az arcát, a koponyát.
Olvas, hever az ágyban és a háborút idézi.
Kisgyerek vagyok. Én is ágyban olvasok.
Néha apám kiveszi a kezemből a könyvet. Elaludtam felette.
Felvállalt nap
A Teremtő súlya alatt nyögök,
nehéz, Isten-hiányos magányban –
az élet vize megzavarosodott,
hajtom fejem álomra, halálra.
Márianosztra (-Mariazell)
Könnyeimet szórom a földre,
bukszusba szökken, ott hagyom,
kizöldell szenvedésnek,
bogyók lángsugára – versek maradása,
nyomdokvonalon.
Hit, veszélyek közepette
Tátong a mély,
átjár a nagy szakadék szédülete,
s én ezen a pillesúlyon röptömben élem
a világ kavalkádját
Szív: Holdárnyékban
Meggyökereztem tétova fának,
a temetőföldi sudár nyárnak…
kiben lángoltam visszfény-talánynak:
másoknak öröm, nekem bánat.
Borongolat
Nem hiszem el.
Egyszerűen ez is megtörténhetett.
A nagy nemzedéki dalnok,
Cseh Tamás, halott.
Születés-halál keresztjei
Árvácskák, nefelejcsek.
Szirmok és csillagok –
feneketlen tó színére
hulljatok, hulljatok,
álmokból holdat ragyogjatok.
Cseh Tamás fejfája
Előre vitte az útja,
a holtak völgyébe zárta,
száll a síri csend felette,
itt-ott felhangzik éneke
Partnereink
