Gyócs Irmi
Képek a falon
Tekintetek, arcok, képek a falon,
szívet melengető mosolycsodák,
szelídség, báj és kellem,
hova lettetek az évek során?
1985 Karácsonya
Sűrű ködöt lehel a december,
didereg a világ, fáznak a csillagok,
imbolygó fények szűrik át a csöndet,
hogy eljusson hozzád a Karácsony.
Hozzád és csakis a te szívedbe,
mert e közönnyel átszőtt világban
Csodálatos reggel
Leszállt a földre a Mennyország,
hófehérbe öltözött a világ,
a fák apró fekete ágán
ezernyi csillogó hókristály.
Odafent sűrű puha lepellel
Isten ismét eltakarta arcát
Ősz
Ezerszínű őszi levél
hova sodort messze a szél?
Hol dobott le, hol pihensz
hol táplálsz új életet?
Vagy a holtakat siratod,
frissen hantolt sírhalmokon?
A sír mellett
Édesanyám,
döbbenten bámulom
drága arcodat,
várom vigasztaló
szavadat, de a kő
elnémítja hangodat.
Öröklét…
A természet hordozza az öröklétet,
a magány befeléfordulásra késztet.
Sárguló falevelek táncot járnak,
oda a nyári nap éltet adó fénye,
őszi eső veri az ablaküveget,
Kenyérsütés
Kék kötényében most is látom
ahogy fut, siet egyre felém,
mint a megfáradt őszi falevél,
száll, repül az utca kövén.
Jöttem volna, de nem tudtam,
nem sült még ki a friss kenyér,
Holdfényjáték
Fények éji vándora az éji sötétben,
járod az utad fenn a magas égben,
miközben fürdesz a felhők tengerében.
De sokszor keresem esti jelenésed,
Miért?
Veszekedünk, civakodunk,
és nem tudjuk, hogy miért
kergetjük a boldogságot
egy bizonytalan holnapért.
E felbolydult vad világban
a szív békéje messze már,
Ne add fel
Ne add fel, soha ne add fel!
Lehet még újrakezdeni.
Csak hit kell hozzá, sziklaszilárd
mely követ is képes megrepeszteni.
A citromfa
Egy rozoga ládában kuporogtál
Nem tetszett a hely, a bezártság,
Szomjaztál és nem kaptál vizet,
A földed is csonttá keményedett.
Fiamnak
Beszédes májusi orgonák
ugye ti súgtátok meg neki?
Hogy szeretni kell az édesanyát,
aki a hálát nem feledi.
Búcsú a fenyőtől
A kerítés mellett föl a magasba
nyújtogatta ágát a tűlevelű fa
a zöld fenyő.
Ha az égi kék fagyot hirdetett
a magány lombjai közé költözött
Nincs szabadulás…
De jó lenne látni Téged
régi barátom, égbe nyúló fenyő!
Oly vigasztalan vagyok,
erőért hozzád fordulok.
Partnereink
