1956: „Munkás ököl vasököl, oda sújt, ahova köll!” – 10. rész • Hetedhéthatár

Népszerű tudomány

1956: „Munkás ököl vasököl, oda sújt, ahova köll!” – 10. rész

A Kádár-rendszer föllépése a „gaz ellenforradalmárok és fasiszták” ellen – a Dunántúli Naplóban, 1956. november-decemberben

 

Az 1956. november 10.-i lapszám néhány fontos baranyai-pécsi híre – első rész

MSZMP székház József Attila u. 10. (Forrás: Wikipédia)

Ha megnézzük a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Baranya Megyei Intéző Bizottsága és a Megyei Tanács Lapja 1956. november 10.-i száma helyi „hétköznapi” híreinek csokrát (ezek a tudósítások jobbára az újság második – egyben az utolsó – oldalán kaptak helyet), kezdjük a Baranya Megyei Rendőrkapitányság közleményeivel. A pécsi lakosságot értesítette, hogy aznap reggel fél 9-kor kezdi (kezdte) meg a napi ügyintézést, egészen 17 óráig. Lakásbejelentéseket, személyi igazolvány-ügyeket említették meg konkrétan. Emellett bűnügyi följelentéseket szintén tehettek a lakosok a panaszirodában, de rendőri ügyekben is fölvilágosításokat adtak ott. Azt is tudatták, hogy a gépjármű-vizsgáztatásokat és a gépjármű vezetők jogosítvány-ügyeit később intézik majd.

Baranyai Rendőrkapitányság (Fotó Sándor László 2012-Wikipédia)

Ezt követően ezt közölték: „A Baranya Megyei Rendőrkapitányság felhívja a megye területén tartózkodó börtönből kiszabadult, de büntetésüket még le nem töltött személyek figyelmét, akik október 23-a után bármilyen körülmények között szabadlábra kerültek, hogy jelentkezzenek a lakóhelyük szerint illetékes rendőrkapitányságon ügyük felülvizsgálása végett.” Ebből az utóbbi rendelkezésből is látszik, hogy igyekeztek „begyűjteni” ezeket az embereket – már aki addig nem hagyta el az országot –, hogy ügyüket nem felejtették el, és „utánuk nyúlnak” a következőkben: jobb lesz, saját érdekükben önként jelentkeznek.

Pécsi Börtön belülről-ma (Forrás: Wikipédia)

Azóta közismert tény, hogy helyi bányászaink többször sztrájkoltak ezekben a hetekben, és ebben őket sem a szovjet hatóságok, sem a helyi rendőri szervek nem próbálták megakadályozni, de ebből nem sok „jött át” a szocialista lapban. „Szénbányáinkból jelentjük” cím alatt már a bányák „nyugodt” híreiről tudósítottak – november 8-ról és 9-ről, igen álszent megfogalmazásban. „Csütörtökön a pécsi bányászok egy része leszállt, hogy az elvizesedett alapvágatokat és fejtéseket rendbe hozzák, s kijavítsák az ácsolatokat. A fenntartás után megindult a termelés is. Csütörtökön reggel Pécsbányán 25, István aknán 247, Béke aknán 66 és Vasason 339 ember szállt le. A fenntartás mellett 715 csille szenet adtak ki.

Pécs István-akna ma (Forrás: Wikipédia)

Pénteken már jóval több bányász állt munkába, bár a vidékiek közül sokan nem tudtak bejönni. Pécsbányán 150, István aknán 378, Béke aknán 134, és Vasason 360 ember kezdte meg a termelést. A komlói szénmedencében – értesüléseink szerint – több mint 1400 ember szállt le a bányába.” Persze a sztrájk szót kerülő hazug híradás mellett itt nagy jelentőséget kapott volna a pécsi és komlói szénmedencében ekkor dolgozó bányászok összlétszámainak közlése, de ezt az álszent és szemérmetlenül hazug propaganda „természetesen” nem adta meg. Az sem szerepelt a „tudósításban,” hogy a teljes létszámmal történő termeléskor mennyi volt a kibányászott szénmennyiség mind Pécsen, mind Komlón és környékükön.

Komló Zobák-akna (Forrás: Wikipédia)

Az 1956-os pécsi forradalmi események, és az azt követő hetek egyik központja volt az azóta már rég megszűnt Sopiana Gépgyár (épületeit lebontották, helyén az Árkád Üzletház található napjainkban). Az más kérdés, hogy a város római kori neve Sopianae volt, de az erre „hajazó” gyár elnevezésében ez torzón jelentkezett. „Ma határoznak a munka megkezdéséről a Sopiana Gépgyárban” volt a cím.

Nézzük ezt a cikket szóról szóra. „A Sopiana Gépgyár dolgozói pénteken (november 9.-én) reggel a gyárban röpgyűlést tartottak. Az üzem munkásai előtt Ferencfi Antal, a munkástanács tagja beszélt. Elmondotta (sic!) többek között, hogy a Sopiana Gépgyár munkásaira tekint most ezekben a napokban a város üzemeinek többsége. Beszélt arról, hogy a dolgozók jogos követeléseinek valóra váltása a dolgozók munkája nélkül nem lehetséges, majd így folytatta: – A sztrájkot a Sopiana Gépgyár dolgozói kezdeményezték, s most az lenne a feladatunk, hogy megbeszélve a többi pécsi üzem munkásaival, elhatározzuk, hogy folytatjuk-e a sztrájkot, vagy pedig minden üzem egyszerre veszi fel a munkát.

Janus Pannonius Gimnázium ma (Forrás: Wikipédia)

A munkásgyűlés résztvevői úgy döntöttek, hogy az üzem három munkástanács tagja végiglátogatja a pécsi üzemeket a közös megállapodás érdekében. Az üzemlátogatás eredményéről a délutáni órákban megkérdeztük Ferencfi Antalt, aki az alábbiakat mondotta: – A munkástanács küldöttei meglátogatták a bányákat és a pécsi üzemeket, s megállapították, hogy a bányákban és számos üzemben részlegesen már megkezdték a munkát. Az életfenntartáshoz elengedhetetlenül szükséges termékeket gyártó üzemek normálisan dolgoznak. Így a Sopiana Gépgyár részéről a sztrájktörés ténye nem áll fenn, mert sok üzem már részlegesen dolgozik. Az üzem dolgozói végső soron szombaton reggel döntenek a munka felvételéről.”

A forradalom és szabadságharc véres leveretése után a munkástanácsok folytattak „utóvédharcot” a dicső napok eredményeinek megőrzéséért. Azt ez az írás sem tagadhatta, hogy a városban sztrájkok folytak-folynak az üzemekben, és ennek az egyik összefogó helye éppen a Sopiana Gépgyár volt, akinek küldöttei nagy tekintélynek örvendtek a pécsi munkásság körében. (Azt tudnunk kell, hogy ekkor a gyárban több régi pécsi szociáldemokrata vezető, volt párttag és szimpatizáns is dolgozott.)

Leőwey Klára Gimnázium ma (Forrás: Wikipédia)

Az új „munkás-paraszt kormány” ugyanis nem tehette meg, hogy éppen a bányász- és munkásemberek ellen lépjen föl erőszakkal, és ehhez a szovjet hatóságoknak is tartaniuk kellett magukat, ha a nagy szólamaiknak legalább a látszatát fönn akarták tartani a közvélemény szemében. Az igaz, hogy ez a tudósítás egy közbülső állapotot tükrözött, de mégis fontos volt a következmények megértésében. Emellett pedig a munkástanács egyik jelentős tagjának nevét, nyilatkozatait is megőrizte.

A városi tanács oktatási osztálya fontos közleményt adott ki ekkor, amely napvilágot látott a lapban „Megkezdődött a tanítás” és „Fűtött tantermek várják a diákokat” főcímekkel, valamint a közlemény tényét leíró alcímmel. Eszerint a középiskolákban november 9.-én kezdték meg a tanítást. A városi szovjet katonai parancsnoksággal megbeszéléseket folytattak ennek biztosítása érdekében. Az érdekelt szülők és tanulók értesítése a következőképp hangzott:

Nagy Lajos Gimnázium főbejárata (Forrás: Wikipédia)

„1. November 10-től – további intézkedésig – a tanítás naponként 8 órakor kezdődik, és 13 órakor fejeződik be. Az órarend szerinti hatodik és további órák elmaradnak. 2. A tanulószobai foglalkozás további intézkedésig szünetel. 3. A menzás tanulók 13 órakor az eddigi helyen ebédet kapnak. 4. A tanári testületek valamennyi tagja 7 óra 45 perctől 13 óráig tartózkodjék az iskola épületében. 5. Felhívjuk minden pécsi, pécskörnyéki, és más községekből bejárni tudó középiskolai tanulót, hogy november 10.-én 7 óra 50 percig jelenjék meg az iskolában. 6. A diákotthonokban elhelyezett és jelenleg otthonaikban tartózkodó tanulók november 12.-én reggel fél 8 óráig jelentkezzenek a diákotthonban. 7. A középiskolák igazgatói gondoskodjanak arról, hogy a Pécsre 7 óra 45 perc előtt beérkező bejáró tanulók fűtött helyiségben tartózkodhassanak a tanítás kezdetéig, illetve a tanítás befejezése után a különböző közlekedési eszközök indulásáig. 8. Az iskolából jövő és onnan távozó középiskolai tanulók tartózkodjanak mindenféle csoportosulástól. 9. A szülők megnyugtatására közöljük, hogy az iskolák helyiségei megfelelően fűtöttek, és gyermekeik a tanítás egész ideje alatt az iskola nevelőinek állandó felelős felügyelete alatt vannak. 10. A dolgozók iskoláiban és levelező tagozatokon a tanítás mindaddig szünetel, amíg a kijárás naponként 20 óráig tart.”

Széchenyi István Gimnázium főbejárata (Forrás: Wikipédia)

A város vezetésének nagyon fontos volt ekkor már intézkednie az egyik fő kérdésről, az oktatás megindításáról. A középiskolák munkájának beindítása azért is bírt különös jelentőséggel – az oktatásiakon túl –, mert a forradalom napjaiban az egyik legaktívabb rétegről volt szó. Erről tanúskodik a 8. pontnak a többiekétől eltérő, szigorú megfogalmazása. Ekkor érhetjük a városi szovjet parancsnokság „vigyázó szemeit” a legjobban tetten, amelyek persze tükröződnek a többi pontokon is. Ezzel a közleménnyel persze az érdekelteken túl a város közvéleményét is igyekeztek megnyugtatni, hogy az élet a „megfelelő kerékvágásba” fordult, a „vezetés a helyén van.” Az utolsó pont pedig a felnőttoktatást érintette, amelynek beindulásáig még várni kellett – ismét az akkori kijárási tilalom tükrében…


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS