A Kádár-rendszer föllépése a „gaz ellenforradalmárok és fasiszták” ellen – a Dunántúli Naplóban, 1956. november-decemberben
Az 1956. november 11.-i lapszám vezércikke
Dunántúli Napló, 1956 október vége (Forrás: Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteménye)
A lap ezen számának szerkesztőségi vezércikkében, mindjárt az első oldal fő helyén a következő című írás jelent meg: „Új úton, új módon” – természetesen aláírás nélkül. Mivel fontos kádári álláspontokat ír le, ezért teljes terjedelmében idézem, lássuk hát. „A kétezer éves város ismét megmenekült a pusztulástól. Pécs körül már nem dörögnek a fegyverek. Ha lassan is, ha vontatottan is, megkezdődik a munkás hétköznapok sora, befűtik a gyárak kazánjait, benépesülnek az iskolák, a bányák adják a szenet – ha keveset is – ez azt jelenti, hogy világosak lesznek éjszakánkint (sic!) a pécsi utcák, melegek lesznek a kórházi szobák, barátságos tűz pattoghat a családi otthonok kályháiban.
Ez: az élet, a kezdődő élet. Azért kezdődő élet, mert csak egyes üzemekben fűtötték be a kazánokat, mert Pécsbányán csak igen kevés bányász szállt le a föld alá, mert az iskolákban sok-sok pad még üresen várja, hogy a hátitáskás kisdiák, vagy a technikumi hallgató elfoglalja régi helyét. Mi is kell ahhoz, hogy az élet, a mindennapi dolgos élet visszatérjen régi medrébe? Először is az, hogy ne térjen vissza a régi. Ne térjen vissza a fasizmus réme, az anarchia zűrzavara. Ne fektessenek fel horthista (sic!) gyilkosok kivégzőlistákat, ne ölhessenek, rabolhassanak, fenyegethessenek a forradalom jelszavával. se Győrben, se Budapesten, se Pécsett.
Pécs István-akna ma (Forrás: Régi Pécs)
De ne térjen vissza a közelmúlt sem, ne térjen vissza a rákosista törvénytelenség, az erőszakos szövetkezetesítés, ne legyen a ’meggyőzésnek’ egyetlen olyan ’módszere’ sem, mint a transzferálás, az elbocsátás, a káderlapra való bejegyzés. A nyugalom, a békés munka feltétele az is, hogy senkit se fenyegessen eltévedt, vagy jól irányzott puskagolyó, hogy a fegyveresek belássák: céltalan a küzdelem, céltalan nemcsak azért, mert tankok ellen ugyan semmit sem ér a puskagolyó, hanem azért is, mert az október 23.-i követeléseket teljesíteni akarja a kormány, és már teljesíti is, amint azt a rádió szombat reggeli adásában részletesen közölte.
Pécs MSZMP székház 1960 (Forrás: Wikipédia)
A biztonságos, nyugodt, tevékeny élet feltétele az is, hogy a dicstelenül szerepelt vezetők eltűnjenek a közélet porondjáról. A nép bizalma és nem felsőbb rendelkezés határozza meg ez után azt, hogy ki legyen bizalmának letéteményese – így lesz az a pártban éppen úgy, mint az állami és gazdasági élet minden területén. Hogy ez a párt törekvése, ahhoz még egyetlen példa: a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) szervezetének élén már nem Farkas László áll, hanem egy olyan szervező bizottság, amelynek tagjai olyan kommunisták, akiket a terror – a rákosista terror – vetett börtönbe, kényszerített hallgatásra, akik tehát a maguk bőrén érezték, tapasztalták: hogyan nem szabad ’vezetni.’
Ugyanakkor a békés munka feltétele az is, hogy ne tűrjük meg ezekben a sorsdöntő napokban azt, hogy a munka ellen, az élet legelemibb feltétele ellen tüzeljék az embereket, hogy ne hallgassunk a demagógokra, akik fizetést követelnek, kenyeret követelnek, húst követelnek, szenet követelnek – a sztrájk fenntartása mellett. A kibontakozást zavarja az is, ha ok nélkül zavart keltenek az amúgy is zaklatott, túlérzékennyé vált emberek között. Ilyen zavart keltett, hogy több jogosan letartóztatott emberrel együtt néhány olyan becsületes embert is bevittek kihallgatás céljából államhatalmi szerveink, és több napig ott tartottak, akik a Kádár-kormány programja szerinti tevékenységük miatt erre egyáltalán nem szolgáltak rá.
Megyei Rendőrfőkapitányság (Forrás: Rendőrfőkapitányság honlapja)
(Itt kell megjegyeznünk, hogy ezeket az embereket valóban csak kihallgatták, hogy semmi bántódásuk sem esett, és hogy az említetteket, például Zsikó Gyulát vagy Tomanek Nándort már szabadon is bocsátották.) Mégis városszerte nyugtalanságot és ellenérzést keltettek ezeknek az embereknek az elvitele, sokan éppen ebben látták a rákosista restauráció visszatérését. Nem kétséges, hogy sem most, de a jövőben még kevésbé, ilyen eljárást nem engedhet meg magának senki sem. Még akkor sem, ha rákerült neve arra a bizonyos listára, amely a feltörekvő ellenforradalom napjaiban a halált jelentette.
Érvényt kell szerezni tehát mindenütt a munkás-paraszt kormány helyes határozatának: mindazok, akik részt vettek az október 23-a utáni eseményekben, nyugodtan élhetnek, folytathatják munkájukat, élvezhetik követeléseik valóra váltását, – hacsak vér nem tapad a kezükhöz, hacsak be nem álltak a fosztogatók közé, hacsak nem voltak az ellenforradalmi törekvések tudatos résztvevői. Hisszük és tudjuk, hogy a rendes élet megindulása után nemcsak azt vizsgálják meg erre hivatott szerveink, hogy a forradalom során ki gyilkolt, vagy rabolt, hanem azt is, hogy a rákosista időkben kit terhel a túlkapásokért, az igaztalan bebörtönzésekért, a törvénytelenségekért felelősség.
Kádár János (Forrás: Wikipédia)
Nem szolgálja az életet, soha nem is szolgálta a bosszú. Megnyugvást kelt mindenkiben a kihallgatottak szabadon bocsátása, éppen úgy, mint az a parancs, amely ilyenfajta túlkapást egyszersmindenkorra (sic!) megtilt, és bűntető szankciót helyez kilátásba annak, aki ezt a parancsot elhagyja menni a füle mellett.
Az elmúlt esztendők, és különösen az elmúlt hetek nagy nagy (sic!) tanulsága, hogy mindent meg kell hallanunk, ami a nép szava. Október 23.-án eltemették azt a strucc elméletet, hogy vannak dolgok, amelyeket ’politikus’ meghallgatnunk, másokat ’nem politikus.’ Lesznek ezután is teljesíthetetlen vágyak, és egyelőre még nem teljesíthető követelések, de ezeket meghallani, ezekre nem válaszolni, ezekről nem beszélni éppen olyan hiba, mint valamennyit válogatás nélkül teljesíteni.
Hruscsov Ny Sz ENSZ-ben (Forrás: Wikipédia)
A párt megyei szervező bizottságának éles fülét, jó hallását – és nem utolsó sorban helyes politikáját – bizonyítja, hogy azonnal meghallotta a nép zúgó hangját (sic!), amellyel e kihallgatásokat fogadta, meghallotta a hangot és intézkedett. Ez az intézkedés azonban olyan természetű, hogy nemcsak megnyitotta a fogda ajtaját néhány ember előtt, hanem gondoskodott arról is, hogy ok nélkül, egyéni bosszú kielégítése kedvéért, nyomós bizonyítékok nélkül senki a világon ne lehessen e fogdák lakója.
Teljes és csorbítatlan törvényesség – ez az újra lüktetni kezdődő élet egyik elemi feltétele. Törvényesség – ez a sokszor eljátszott bizalom megteremtésének egyik fundamentuma. Törvényesség – ez a teljes erővel meginduló termelés egyik pillére. Törvényesség – ez talán maga a nyugodt, boldog, félelemmentes élet.”
Josip Broz Tito (Forrás: Wikipédia)
Kádár (Czermanik, Csermanek) János (1912-1989), miután „kimenekítették” a Szovjetunióba Nagy Imre (1896-1958) kormányából, és Nyikita Szergejevics Hruscsov (1894-1971) és bandája „fölkészítette” a bolsevik uralom átvételére – miután Josip Broz Titoval (1892-1980) „megegyeztek” Brioni szigetén a „magyarországi helyzetről” –, a „szovjet tankok árnyékában,” hazajőve átvette a „hatalmat.” Ezt követően a „húzd meg, erezd meg” taktikáját választotta „hatalma” gyakorlásában…
A Dunántúli Napló jelzett cikke éppen az „ereszd meg periódusban” született. Kádáréknak szükségük volt a „békességre” a levert forradalmat követően, Budapest mellett a Mecsekalján is. A „Mecseki Láthatatlanok” még ellenálltak – igaz, egyre csökkenő mértékben –, a bányászok és a munkások jó része sztrájkolt, a munkástanácsok „ellenhatalmat” képeztek, az iskolapadok szintén hiányosak voltak, nem is beszélve az ellátás nehézségeiről.
Nagy Imre (Forrás: Wikipédia)
Ekkor még az is kellett a közvélemény bizalmának elnyeréséhez, hogy világosan elhatárolódjanak a Rákosi (Rosenfeld) Mátyás (1892-19719 és bűntársai korszakától. Ezért kellett „időben” közölni, hogy az eddigi helyi pártvezető, Farkas László (1919-1992) – aki úgy leszerepelt a Debreczeni László (1934-2022) és Péter Károly (1935-2013) vezette egyetemisták 1956. október 22.-i fórumán – már nincs a helyén, és egy „új szellemű, kollektív helyi pártvezetés” vette át a helyét. A személyi változás mellett azt szintén le kellett szögezni, hogy az elmúlt „átkos korszakkal” megszüntettek minden kapcsolatot, és „új idők járnak” ezen túl. (Az „új hatalom” csalárdságára jellemző volt, hogy az idő – és a hatalom – előrehaladtával ennek a hangsúlyozása egyre hátrébb került, és a jól bevált bolsi-trükk, a „Hothy-fasizmus” hangsúlyozása került előtérbe – amelyet már itt is elővettek, igaz, itt még leírni sem tudták helyesen! És az inkább arcpirító, hogy városunkban egyetlen halálos áldozat nem történt a forradalom alatt!)
Tomanek Nándor (Forrás: Wikipédia)
„Igazuk” bizonyítására két, akkor már nagy tekintélynek örvendő személyiség, Zsikó Gyula (1908-1988) író, költő, újságíró, könyvtáros, könyvtárigazgató és Tomanek Nándor (1922-1988) színész igaztalan őrizetbe vételéről és szabadon bocsátásáról is szót ejtettek. Ez jó ürügy volt arra, hogy az „ezen túl új szelek fújnak” tervet el próbálják adni a helyi közvéleménynek.
Mecseki Láthatatlanok film-csoportkép (Forrás: Wikipédia)
Amellett, hogy a „föntieknek” üzenve leszögezték, hogy az ellenállásnak semmi értelme, a „nyugalmas, szorgos élet bülbülszavú üzenetét” sugározta az írás. Mert „mindenekfelett” ott lebeg „megnyugtatóan” a „mindenre figyelő, a múlt tanulságait összegző pártbizottság.” Azonban egy fenyegető hangsúly is fölbukkant a „törvényesség szellemében: az, akinek „nincs vaj a fején”, nyugodtan dolgozhat, aki azonban „bűnös” volt az „ellenforradalom” időszakában…
De ez már az „húzd meg korszakhoz” tartozott, amelynek nyomán erőszak, letartóztatás, igaztalan vád, internálás, börtön, koncepciós per, kötél vagy hosszú elzárás következett. Ezt jelentette a „nyugodt, boldog, félelemmentes élet” a cikk végén…
Hozzászólások