A Kádár-rendszer föllépése a „gaz ellenforradalmárok és fasiszták” ellen – a Dunántúli Naplóban, 1956. november-decemberben
Az 1956. november 11.-i lapszám országos és helyi gazdasági cikkei (első rész)
Nagy Imre és Kádár János (Forrás: Wikipédia)
Kádár (Czermanik, Csermanek) János (1912-1989) és kormánya a munkásság támogatásának megnyerése céljából – az ország nehéz gazdasági helyzete ellenére – béremelési rendeletet hozott. Ezt a jóléti intézkedést természetesen a fő helyen, az első oldalon ismertette a lap. A cikk a „Tíz százalékkal emelkedik a munkások fizetése” címet viselte, és így közölték.
„A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elrendeli, hogy 1957. január első napjával az ipari, építőipari, helyi ipari, és bányavállalatok munkás valamint nem ipari és kisegítő állományú dolgozóinak bérét fel kell emelni. Béremelésre az ipari munkás valamint nem ipari és kisegítő állományú dolgozók béralapjának 10 százalékát lehet felhasználni. A béremelést az alábbi irányelvek szerint kell végrehajtani.
Kádár János politikus társaival (Forrás: Wikipédia)
Az 1200 forint alatti havi kereseteket mintegy 12-15 százalékkal, az 1201 és 1500 forint közötti kereseteket mintegy 8-10 százalékkal kell felemelni. Más iparágakon belül az egyes szakmák bérét a helyi sajátosságoknak megfelelően a fentiektől eltérően is lehet rendezni, a rendelkezésre bocsátott kereteken belül. A bérrendezéshez a minisztériumok a szakszervezetekkel közösen adjanak ki részletes irányelveket. A bérrendezést a vállalati munkástanácsok az üzemi bizottságokkal hajtsák végre.
A forradalmi munkás-paraszt kormány tudatában van annak, hogy ez a rendelkezés csak részleges segítséget jelent. És, hogy a munkások és alkalmazottak életszínvonalának emelése további intézkedéseket kíván. Az ország nehéz gazdasági helyzete az utóbbi hetek során bekövetkezett súlyos károk jelenleg egyéb intézkedéseket nem tesznek lehetővé. Természetesen a gazdasági helyzet megszilárdításával, a termelés fokozásával párhuzamosan a kormány intézkedni fog a dolgozók további jogos igényeinek kielégítésétől. Kádár János, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke.”
Pécs Széchenyi tér 1956 képeslap (Forrás: Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteménye)
Túl azon, hogy a mai olvasó képet kap az akkori ipari bérekről, a bevezetőben leírtakon túl az az érdekes, hogy ekkor még a végrehajtásban az üzemi bizottságok mellett a helyi munkástanácsokra szintén számított a központi kormányzat. Fontos volt ugyanakkor az is, hogy tudatosítsák az emberekkel: ez az első lépés, melyet több követ majd – a nagyobb támogatottság reményében.
A helyi hírekre rátérvén a szovjet katonai parancsnokság felhívása érdemel figyelmet, amely a második oldal tetején kapott helyet és a címe ez volt: „Bányász elvtársak! Adjatok minél előbb sok ezer tonna szenet,” az alcíme pedig ez: „A szovjet katonai parancsnokság felhívása.” A következő sorokat olvashatták a pécsiek.
„Bányász elvtársak! Magyarországnak igen nagy szüksége van szénre. Tüzelőre van szüksége a gyáraknak és üzemeknek, kórházaknak és tanintézeteknek, pékségeknek és lakásoknak. A szén feltétlen szükséges az üzemek működéséhez, és a lakosság széles rétegei számára. Szén nélkül nem lesz sem világítás, sem fűtés. A bányákban megkezdődött a rendes élet helyreállítása, de a mai munkamenet nem elégíti ki a megye és az ország szükségletét. Az öntudatos munkások már munkához láttak, már újra megkezdték az áruk gyártását, amire olyan nagy szükség van.
Pécs István-akna ma (Forrás: Pécs Aktuál)
De van sok ingadozó, aki vár, aki még fél. Sőt! Vannak szabotőrök, akik a munka felvétele ellen hangolják a dolgozókat, és igyekeznek megakadályozni a munka felvételét a bányákban.
Bányász elvtársak! A haza most nagy tetteket vár tőletek. – Adjatok lehetőleg minél több szenet. Ne hallgassatok a hazugokra és pánikkeltőkre. Söpörjétek el azokat az útból, akik akadályozzák a nép jövőjéért végzett munkátokat. A szovjet katonai parancsnokság meg van győződve afelől, hogy Pécs város és Baranya megye bányászai minden erővel azon lesznek, hogy a közeli napokban teljesen meginduljon a szén bányászása, és ezzel megoldódjék a tüzelőanyag ellátással kapcsolatos problémák egész sora.
A jelenlegi időszakban Magyarországon tettekre van szükség, és a Ti tettetek nyomán száz és ezer tonna szén születik, melyre annyira szükség van, a hazának. Munkára fel, bányászok! A SZOVJET KATONAI PARANCSNOKSÁG”
Pécs Széchenyi-akna (Forrás: Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteménye)
A „Láthatatlan Hatalom” tehát ismét hallatta hangját. Aki azt hitte, hogy a bevonulás után egyre inkább „eltűnik” a szovjet jelenlét, nagyot tévedett. Ebből a felhívásból is kiviláglott, kié az igazi hatalom, amely olyannyira otthon érezte magát nálunk, hogy a legfontosabb országos és helyi kérdésekbe is beleszólt, méghozzá nem akármilyen erővel. Ezzel kívánta segíteni a helyi párt- és közigazgatási vezetés helyzetét. De azt se felejtsük el, hogy ekkor már egyre több támadás indult a hegyekben megbúvó, Kubicza János (1917-2005) katonai parancsnoksága alatt álló „Mecseki Láthatatlanok” ellen…
Ha már a bányászoknál tartunk, érdemes az első oldal közepén közölt gazdasági tudósítást idéznem. Ez a közlemény „A pénteki eredmény: 652 tonna szén” címet kapta.
„A pécsi szénmedencében pénteken a fenntartási és karbantartási munkák mellett már tevékeny széntermelés is folyt. A tröszt jelentette, hogy pénteken 652 tonna szenet termeltek a bányászok. Szombaton az aknákról a következő leszállási létszámot jelentettek: Pécsbánya (sic!) 288, István-akna 430, Béke-akna 187, Vasas 295 fő. A termelés egyharmados volt. A komlói szénmedencében – szombaton több mint 1500 bányász szállt le a bányába.”
Ebből is kiviláglik, hogy akárhogy is próbálták tagadni, „elkenni,” az ország széntermelésében jelentős szerepet játszó mecseki bányászat nem tudta hozni azt a szénmennyiséget, éppen a bányászok ellenállása, sztrájkja miatt, amely okvetlenül kellett volna a gazdasági élet zavartalan működéséhez.
Pécs Uránváros építése 1957 (Forrás: Dunántúli Napló-Csorba Győző Megyei Könyvtár Helyismereti Gyűjteménye)
A második oldal „Az urániumbányát üzemeltetni tudjuk” című, „Beszélgetés Takács Vilmossal, a vállalat igazgatójával” alcímű interjúja azért volt sajtótörténeti esemény, mert már nem hazudták azt, hogy bauxitot termelnek itt – ahogy azt a Rákosi-korban tették –, hanem megírták, hogy valójában urániumot adott a Mecsek-környék mélye. Nézzük tehát magát a cikket.
„Lapunk munkatársa felkereste Takács Vilmost, az Urániumbánya Vállalat igazgatóját, és a következő kérdésekre kért választ:
Kérdés: Mit tesznek jelenleg a munkástanácsok?
Felelet: A munkástanácsok valamennyi üzemünkben megalakultak. Sajnos, nem funkcionálnak még teljesen. Ennek egyrészt az az oka, hogy sok munkásunk, aki az ország különböző részein lakik, hazament. A munkástanácsok tevékenységére pedig feltétlen szükségünk lenne. Nagy segítséget tudnának nyújtani a munka megszervezésében, a dolgozók ügyeinek intézésében. Reméljük, hamarosan megkezdik tevékenységüket.
Pécs Uránváros lakásai (Forrás: Csorba Győző Megyei Könyvtár Helyismereti Gyűjteménye)
Kérdés: Az elmúlt hetek eseményei következtében érte-e károsodás a vállalatot?
Felelet: A munkások és műszakiak egy része vigyázott a vállalat vagyonára, különösen a gépi berendezésekre. A gépi felszerelésben különös károk nincsenek. Néhány gépkocsink hollétéről nem tudunk. Hiányoznak munkaruhák, gumicsizmák, amelyeket a feltört raktárakból vittek el. A károk felmérése most van folyamatban. A leltározást megkezdtük, s csak ennek befejezése után tudunk pontos képet adni.
Kérdés: Milyen a bányák állapota?
Felelet: Bányáink üzemképesek. A legfontosabb gépek működnek, a karbantartást és fenntartást elvégezték a vállalat dolgozói.
Kérdés: Milyen lehetőségek vannak a munka folytatásához?
Kubicza János: (Forrás: Wikipédia)
Felelet: A munka megszervezése folyamatban van. A helybeli dolgozók egy része már munkába állt. Pénteken körülbelül 160 fő, szombaton pedig ennél is több dolgozott. Igyekszünk a munkásjáratokat egyrészt saját autóbuszainkkal biztosítani, de már három MÁVAUT autóbusz is megkezdte a vidéki munkások szállítását. Akadozik még a távoli munkások megszervezése és szállítása. Hétfőn Zala megyéből is beszállítjuk a fúrómunkásokat.
Nehézséget okoz a villamosenergia-ellátásunk. A helyzet ugyanis az, hogy az országos hálózatból kikapcsoltak bennünket, s most teljesen a helyi energiaforrásokra vagyunk utalva.
Kérdés: Rendelkezik-e a vállalat megfelelő szakemberekkel?
Felelet: A meglévő üzemeket szakembereinkkel üzemeltetni tudjuk. A távoli kutatások azonban, – úgy látjuk, hogy – nehézségekbe ütköznek majd, ha megfelelő szakembereket nem tudunk szerződtetni. Megjegyzem, hogy a távolabbi munkáról, munkaszervezésről jelenleg konkrétumot nem tudok mondani, ezekről kormányunk dönt”
Túl azon, hogy az urániumbánya ezzel az interjúval „kilépett a fényre,” a legfontosabb tényekkel tisztában lehetett így a helyi közvélemény, és ez már nagy szó volt annyi év hallgatása, hazugságai nyomán. A bánya forradalom alatti és utáni helyzetének ismertetése mellett külön eredmény volt a helyi munkástanácsról szóló helyzetjelentés.
Ezt a részt úgy összegezhetjük tehát, hogy országos és helyi viszonylatban is a gazdasági élet újraindítása, és az abban részvevők minél nagyobb számban történő megnyerése lett az országos és a helyi vezetés célja. Ennek érdekében mindent „bevetettek” a sajtón keresztül. – amint azt láttuk az első részben. Folytatása következik…
Hozzászólások