Műfordítás

A vadmadár szabadon szárnyal
szelíd szelek hátán,
vitorlázik moccanatlan,
mígnem a valóság véget ér

Ion Minulescu: Keresztút

A lelkemnek egyik létrafokán
Találkoztunk, rám a Jóisten várt –
Rossz lelkiismeretemből lefele tartottam,
Ő éppen feléje tartott mosolygóan…

Marin Sorescu: Valami imádsághoz hasonló

Nem tudom mi van velem,
Hogy nem alszom,amikor alszom.
Nem tudom mi van velem,
Hogy nem vagyok ébren,
Amikor virrasztok.

Erdélyi útjaim egyikén, egy író-olvasó találkozáson, felmerült a kérdés, vajon mennyire ismerjük a sors által egymás szomszédságában élők egymás irodalmát, vagy legalábbis a klasszikusok műveit. Kissé egyoldalú válasz született. Erdélyi magyarnak a román tananyag megismerése szinte kötelező.

Márkus László versei is megragadták a fantáziámat. Megpróbáltam méltóan visszaadni hangulatukat román nyelven is.

Egy pár hónapja – éve egy újabb hobbimnak hódolok, verseket fordítok magyar nyelvről románra és fordítva. Persze a Hetedhéthatár szerzői sem maradnak ki a szórásból. Az ő műveikből, illetve az általam „elkövetett” fordításokból tennék közre egy párat.

Elmúltak már a napok,
mikor vízen tudtál járni.
Mikor járni tudtál.

Ébredj! Reggel fürdik az Éjszaka táljában
Kocka vetve, s Csillagok hunynak ágyában
Lásd! Hogy mossa a Kelet Vadásza
A Szultán harci Tornyát ragyogó Fénysugárban.