Költészet

Verseit korszerű, de minden öncélú extravaganciát mellőző formában írja. Képi látás- és megfontolás-módja egyéni, mentes az ifjú alkotókra gyakorta jellemző, másoktól átvett sémáktól, „árnyékábrázolásoktól”. Nyelvi kultúrája – a korábban említett okokból – figyelemreméltó, stílusa világos… – írja Videcz Ferenc, Nimród-díjas író a kötet ajánlások fejezetében.

A művészet nem ismer határokat, távolságokat sem időben, sem térben. Egy alkotó személyiség akkor is jó barátunkká, életünk részévé válhat, ha csak műveit ismerjük. Mégis sajátos többletet adhat ehhez a személyes találkozás.
Ezt éltük át most mi, baranyaiak a Miskolcon élő és alkotó költővel, Fecske Csabával.

Pethes Mária új verseskötetének színes borítóján Péli Tamás Marionett bábjátékos című festménye – előtérben a női bábuval (magával a költővel?) – már sejteti, hogy kiszolgáltatottságunkról, életünk sorsszerűségéről olvashatunk súlyos sorokat. És valóban. Az Újra Advent elé című nagy versben Vonaglanak az emlékek, felidéződik csalódásunk, amit a cirkusz porondján éreztünk, mikor a nagy Szemfényvesztő nem azt varázsolta elő számunkra cilinderéből, amire vágytunk.

65. születésnapján ötödik verseskötetével ajándékozta meg barátait Winkler András, szeretett szerzőtársunk. Winkler Andrást, aki nyolc évig volt a Nyugat-Magyarországi Egyetem rektora, a Szent-Györgyi Albert díjas, Széchenyi-díjas professzort tanítványok ezrei tisztelik és szeretik. Megszámlálhatatlan barátja van. Mert kiérdemelte.