összegyűjteni az illékony időt
fűzőt keresni régen kinőtt cipőn
felpróbálni szakadt kabátot
átölelni a rég látott barátot
de homályosuk kép és keret
itt ott tesz hozzá még a képzelet
Hajdan is pénzért tanítottak bölcsek,
relativizálva erkölcsöt és morált.
Nem az igazság volt célja a sok pörnek,
hanem, amit szofista cél komponált.
Bárkit, bármikor, mintha rendjén volna,
és a jó fölé nőtt a beszéd hatalma
hajdanán lehetett volna
ágyú félelmet ásító torka
vagy gyónásra hívó harang nyelve
de soha nem volt elve
mindig magára maradt
ha az ég leszakadt
Valahol lenni kell egy hídnak,
amerre csak szép szavak hívnak,
amelyik sok embert összeköt,
nem rombolják le vad ösztönök,
nem húzzák kétfelé oldalak
Pisztrángosban áll egy medve,
halat fogni sincsen kedve.
Azt dörmögi: – Nem is csoda!
(beteg otthon a kis bocsa)
Mind elúszik, megy az idő,
az égen sok csillag kinő,
– Te voltál az eszmélésem,
simogattál, hogyha féltem,
ha tehetném, visszakérem
szegény sorsú gyermek-éltem.
– Te voltál a friss hajnalom,
minden csodára ébredés,
Néha olyan érzésem van, mintha egy gyorsuló liftben szorongnék sokadmagammal, az pedig megállíthatatlanul zuhanna valahova. Csupán a számok villannak emelkedő rendszerben. Lám, már el is hagytam a negyvenet, aztán az ötvenet, majd villámgyorsan a hatvanat!
Költészet Napjára
– Ha verset írsz, ne csak magadnak
rójad a sorát, ha magyar vagy!
Érezd át, másnak ez mit jelent,
hidd a múltad, jövőd és jelent.
Néha kételkedünk útban, irányban.
Lépéseinkhez nincs útjelző tábla.
Égre nézünk, ha baj, netán hiány van,
hitetlen is hirtelen csodát vár ma.
Földjében minden virág még hibátlan
Harmat az itala, fűszál a párna,
(A hatodik)
Útjelző tábla az elfordult tekintet.
Az arcokon ott a hazugságok pora.
Ma a market olcsóbban adja az inget.
Ez a szemekbe nyomott forsale-k kora.
Állok a hajnalok partján
a felkelő Napra várva,
hol talmi csillagok tartják
a tegnapot mára zárva.
Zaklatott idő, furcsa csend,
magába fogad a jelen,
Valahol mindig nyílik virág,
erről nem szólnak próféciák.
Ahol ma fagy és felhő havaz,
ősi törvény, hogy lesz tavasz.
Ehhez négy dimenzió kevés,
s ettől különös a létezés.
ezer kézzel intesz
ezer szemmel látsz
kutam vagy merített
vödröm vele a lánc
te hajolsz fölém
bennem ha szomjazom
Műveletlen földön belep mindent a gaz,
a nagy igazság is kezdetben kis arasz.
Az esti kétely az élet örök bölcse,
képes arra, hogy nyelvét magára öltse.
Bakabánya
Kemény munka volt itt a lélek üstje,
nem csupán a kincs, a bencés szorgalom,
néha a szerencse segített a bajon,
rátalálva fémes érre, ezüstre.