Pődör György
Üzenet
Műveletlen földön belep mindent a gaz,
a nagy igazság is kezdetben kis arasz.
Az esti kétely az élet örök bölcse,
képes arra, hogy nyelvét magára öltse.
A Hársfamadonna
Bakabánya
Kemény munka volt itt a lélek üstje,
nem csupán a kincs, a bencés szorgalom,
néha a szerencse segített a bajon,
rátalálva fémes érre, ezüstre.
Az értékválság allegóriája
Kiszínezett csaló papírvirágok
az összekacsintó metaforák.
Vázák is hazudnak egy nagy csodát,
lakkok vonnak be minden kis világot.
A közöny foga mindent kirágott,
nem lesi, melyik a szín, a fonák.
Ősi karcolatok
Idelent, az ősi fagy nagy telén
mamut bébi zanzásult, egy szegény.
Odafent lomhán jégbolygó suhan,
örököt színlel az időfutam.
Egy galaxis a spirálját bontja,
mint csörgőkígyó farkának bojtja
Csaroit
Sámánok hangján
mély-tisztán csillogó kék-lila örvény
mint lelkek zugába rejtett szép virág
Skorpió vigyázta örök a törvény
hol egyszer időbe fagy a vén világ
Újévi rapszódia
Ó, te első pillanat, hidd azt, hogy új vagy,
és nem maszat az időn, mit régi ujj hagy,
győzz meg, az elmúltnál minden csak szebb lehet,
és reménnyel töltöd ki majd a perceket!
Lehetnék
Dal lehetnék, messzit járó,
szép hangokat megszitáló,
zenghetnének hegyek, völgyek
dúdoltatva sok szép tölgyet.
Szó lehetnék, oda hangzó.
szívem tornyán kelt harangszó,
Az év első percei
Egybeér a ma és holnap
petárdát látsz, nem a Holdat,
ahogy felröppen az égre,
pezsgőt bontasz az új évre.
Véled, ha régi már oda,
s kezdődik valami csoda,
Szent karácsony
Hó piheg már a sok ágon,
várunk-várunk szép karácsony,
ahogy hajdan szemünk leste,
legyél oly szép ma is este!
Nem a sok dísz, drága szándék,
te legyél ma az ajándék,
Csodamadár
Oda az év, vele a nyár,
hideg már a deres határ,
a szél mindent felkavaró.
közeleg a hótakaró.
Oda az év, vele az ősz,
Nap néha még velünk időz,
Örökszép várakozás
Advent
A Nap már nagyon messze ring,
néhol már hópihe kering.
A hegyen hallgat a fenyves,
lent a fűszál fénylőn nedves.
A horizont ma oly tiszta,
a reményt tükrözi vissza.
Télapó egyszer
Egyszer még eljöhet ez a jó öreg,
az igazi, az örök-vén és vidám,
förgetegen átlátva, mint egy szitán,
akinél a szó nem szájba tett szöveg.
Vele igaz tél, meghitt a fényköteg
Csakazértis-mindiglesz
akár az egyszervolt-mindiglesz hetyke
ki azt hitte csak ő mehet fel hegyre
a csúcs foglalt ne igyekezzen másik
ha nincs teteje épit vagy belevásik
A fügefa árnyéka
A szégyent mára levél se takarja,
a jó félszeg, büszkén feszít a hitvány,
míg ámul az enyém uralma titkán,
oda, nem csak kisujja, egész karja!
Az Édenben elfogyott már az alma,
angyal-pallos villan, szádat, ha nyitnád,
Partnereink
