Petrozsényi Nagy Pál
Viktor és Viktória – 5. rész
A temesvári felkelés híre villámként futott végig az országon, és hiába volt hírzárlat, lassacskán az egész világon. Az események nyomán további zavargások törtek ki Moldovában, Olténiában, a Körösök vidékén… A Kárpátok Géniusza dühtől tajtékozva repült vissza december 20-án Bukarestibe.
Viktor és Viktória – 4. rész
A város éjfél után kissé lecsihadt, hogy aztán másnap, dec.17-én a feldühödött nép haragja annál nagyobb erővel söpörjön végig a városon. A zendülők elözönlötték a megyei pártszékházat, és minden pártdokumentumot, kommunista témájú könyvet meg Ceauşescu-portrét kihajigáltak az ablakon.
Viktor és Viktória – 3. rész
A rendőrségen, mint egy megbolygatott bolyban a hangyák sürögtek-forogtak a rend derék őrei. Egyik autó jött, a másik ment, tülkölés, parancsszavak… Viktort nyomban bezárták egy meglehetősen népes cellába, aztán feléje sem néztek reggelig.
Viktor és Viktória – 2. rész
Eltelt egy hét. Idő: 1989. december 15., 12 óra körül. A Timotei Cipariu utcában, itt lakott Tőkés László tiszteletes, mintegy 200 főnyi tömeg tolongott. A lelkész lakását, illetve templomot rendőrkordon védte a tömegtől, a házon belül a hívők, akik meg beljebb nem eresztettek senkit sem.
Viktor és Viktória – 1. rész
Chiş százados kimerülten, porosan roskadt estefelé az asztalhoz. Lánya, Viktória sajnálkozva nézett szálas, pakombartos apjára.
– Elfáradtál?
– Zűrös napom volt – válaszolta a férfi anyanyelvén, románul.
Variációk egy témára
Valaki azt mondotta: a tükröt azért találták ki, hogy ne csak másokon nevessünk. De mi van akkor, ha ezt a bizonyos tükröt azok a mások tartják az arcunk elé? Az iskolaigazgató – tanári szemmel. Arcvonásai energikusak, egész lényéből fölény és méltóság árad.
Zorkányi álmai
– Szép álmokat!
– Köszönöm!
– Zorkányi Tihamért keresem.
– Tessék!
– Én vagyok a halál angyala.
– Én meg az iraki Szaddam Huszein.
Kolbász
Ott hevert egy parki padon félig becsomagolva, jó fűszeres, fokhagymás kolbász, ahogy a magyar ember szereti. Lehetett vagy húsz deka. Valaki ott felejtette, vagy szándékosan hagyta ott, ki tudja?
A járókelők jöttek-mentek, ügyet se vetettek rá.
Ki akar könnyen, gyorsan meggazdagodni?
Dr. Schocher akart, ezért roppant megörült, amikor elolvasta az erről szóló apróhirdetést. Pár hónapja bizonyára fölényesen legyintett volna erre. Hanem azóta sok víz folyt le a Dunán, többek között lecsúszott a fess generális is.
Kellemes pihenést!
A szuperszonikus tengeralattjáró nesztelenül hasította az óceán vizét. Utasai gyönyörködve merültek a víz alatti táj szépségeibe, megbámulták a bíborszínű tengeri rózsákat, az ablakokon bekukkantó halakat, aztán nyugovóra tértek. Éjfél körül úszóhártyás, szigorú tekintetű vámőrök özönlöttek a hajóra.
Hüvelyk tanár úr
Többnyire kalapban és magas sarkú cipőben járt. Így persze nagyobbnak, tekintélyesebbnek tűnt. A tanulók mégis Hüvelyk tanár úrnak csúfolták. Egy nap tántorogva iparkodott a buszmegálló felé. Kicsit felöntött a garatra, ezért nem csoda, hogy bepottyant egy jókora gödörbe.
Hazugság
– Hű, de meleg van! Elmegyek a folyóra, és úszom egyet.
– Majd holnap, Jankó, előbb szedd le a nagyanyó meggyét úgy, ahogy megbeszéltük.
– De…
– Nem mész?
Gödörben
Ott ült a padon, s az öregeket nézte. Sakkoztak. Valamennyi nyugdíjas és sakkrajongó volt. Forgách nyúlánk, szemüveges férfi s ugyancsak sakkrajongó. De már évek óta nem ült tábla elé. Mint pártaktivista örökösen lótott-futott, szervezett itt egy előadást, ott egy gyűlést.
Fogyatékosság
Minden embernek van valamilyen fogyatékossága. Az enyém abban áll, hogy néha összetévesztek bizonyos dolgokat. Gyermekkoromban például mindig összecseréltem a filagóriát az allegóriával. Szerencsémre még idejekorán figyelmeztettek a tévedésemre.
Egy tiszta lelkű ember – 10. rész
A tiszteletes fizikai állapota a szakszerű ápolásnak köszönhetően lassan, de egyre jobbra fordult a következő hónapokban. – Még egy hét, és a saját kezével hajthatja a kerekesszékét – bIztatta őket a gyógytornász. – Utána az autót… – No, azt nehezen. – Miért? – Mert eladtuk.
Partnereink
