Új Böszörményi-könyvek

2005. szeptember 23., péntek Hetedhéthatár 0

Zsófi és a… Zsófi és az elnévtelenedett falu Botlik Zsófi átlagos budapesti lány. Látszólag. Botlik Zsófi ugyanis titkon a Rontásűzők és Szörnyszivatók Árnyjurtájának Kollégiumába nyert […]

No Image

Számadás

2005. szeptember 23., péntek Szilovics Szilvia 0

Sorsom végtelennek tűnő könyvében
egy hosszú fejezet újra lezárult.
Soronként haladva elmúlt öt évem

No Image

„Hol vannak a katonák?…” Dr. Sey László: A IV/2. sz. Tábori Kórház a Don partján – 7.

2005. szeptember 23., péntek Dr. Vargha Dezső 0

„Emlékezetemben van néhány egészen különös sérülés, lövés, aminek szerencsés vagy szerencsétlen kimenetelét csak isteni gondviseléssel, csodával lehetne magyarázni. Egy katonát a bal szeme mellett talált el egy golyó oly szerencsésen, hogy a szemüreg csontja és az azt fedő bőr között ment el a lövedék, sem a csontot, sem a bőr felületét nem sértve.

No Image

Cím nélkül…

2005. szeptember 23., péntek Lazarev Oleg 0

Kiváltságképpen kiváltás, sikításképpen siketség, költségvetés-képtelen gazdasági fejlődés, felfelé ívelődő erkölcsileg erkölcstelen züllés, élettelen, az élet tévedés.

No Image

Fizika: a nagy tudomány – 1.

2005. szeptember 23., péntek Jéki László 0

Sokan büszkélkednek ma is azzal, hogy mennyire nem szerették az iskolában a fizikát. Pedig a fizika is szép és fölöttébb érdekes, csak meg kell barátkozni vele. Szép a megismerés folyamata és szépek a felismert törvények. Szép egy jól megtervezett kísérlet és szép az eredmény, akár váratlan volt, akár igazolta előzetes számításainkat.

No Image

Sirató

2005. szeptember 23., péntek Hegedüs Sándor 0

Város! Te Bábel, kígyó fonadékú, zaj-villámú, torkot, szívet, agyat tépő, hang-kalapácsú: város, sárga, szürke, fekete, kosz-köpő, fojtogató, közönyt lihegő

Képekkel írt vallomások a világról – Tám László fotóalbuma –

2005. szeptember 23., péntek Bogádi Kis György 0

Valahányszor új könyvet veszek a kezembe – mint most TÁM LÁSZLÓ „Fejezetek – Leicaval színesben” című albumát –, úgy kapom föl a fejem egy versre régóta már, mintha az nekem szóló intés volna. Hogy el ne feledjem: a jó könyvek, a „falatkenyér”-fontosak azért születnek, hogy beteljesedjék a költő látomása a legszentebb akaratról: „Legyen világosság, szólott az Isten és támadt a Nap. De könyvet írt az ember s szólt: legyen világosabb!”

No Image

A végkövetkeztetés

2005. szeptember 23., péntek Holló Ervin 0

Szeretlek téged, de a vég ez: túl kell rajtad lépnem!
Mert különben túl nem élem!
Talán így lesz a legjobb neked és nekem,