Alapvető változtatások nélküli, könnyebben használható, bizonyos mértékig rugalmasabb szabályzatot adni a használók kezébe – ez volt a célja az MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályához tartozó Magyar Nyelvi Osztályközi Állandó Bizottságnak A magyar helyesírás szabályai tizenkettedik kiadásának megalkotásával. Az anyanyelvünk írásának szabályait kanonizáltan összefoglaló gyűjteményt csütörtökön mutatták be a Magyar Tudományos Akadémián.
A nyelv használói mindig is alkottak, alkalmaztak célszerű rövidítéseket. Napjainkban ez a szóhasználati mód szintre mindenen eluralkodik. A bizalmas, kedveskedő stílusú becézés: ovi, isi, suli, vacsi, doki,dokikám, bratyó, gatyó, szitu, tulaj, légyszi (e-mail-ben, SMS-ben: lécci) telcsi (telefon), telcsizünk, talizunk (találkozunk), dumcsi, dumcsizunk…
A magyar helyesírás szabályainak (MHSz) változását, vagyis a legújabb kiadás előkészítését általában hosszabb időszak (30 év) előzi meg. Így történt ez a legutóbbinak, a tizenegyediknek a megjelenése előtt is. Az MTA Helyesírási Bizottsága figyelembe vette az írással hivatásosan foglalkozó szakmai testületek (nyomdászok, pedagógusok, költők stb.) javaslatait. A 12. kiadás előkészítése éppen napjainkban folyik.
Több azonos névnap esetén, melyik az igazi? Ki melyik névnapot tartja magáénak? Természetesen, amelyiket akarja.
Egy nemzet nagy fordulóinak nemcsak politikai, gazdasági következményei vannak, hanem jelentős hatást gyakorolnak a kultúrára is. Ezek közül a magyar ábécéről, benne az ly betűről essék szó. Aligha akad olyan magyar ember, akinek valamilyen emléke ne volna róla.
A nyelv üzenet is. Ha például feliratok formájában üzen, vall a feliratozók gondolkodásáról – vagy annak hiányáról –, hivatalnok-mentalitásáról vagy szűklátókörűségéről, és olykor persze árulkodik a felirat készítőinek bölcsességéről vagy humoráról is.
Pécs város szülötte: Péchy Blanka színművész és előadóművész 1960-ban alapítványt létesített a hangzó beszéd példamutató művelőinek díjazására. A Kazinczy-díj színészeket, rádiós, televíziós hivatásos beszélőket kívánt példának állítani mindazok elé, akik anyanyelvünket beszélik. Ebből a kezdeményezésből különböző anyanyelvi rendezvények nőttek ki.
A Hetedhéthatár 150. és 157. számában megjelent írásaimban a „zsugorító nyelvet” és a „mozaiknyelvet” mutattam be.
A mai alkalommal a magyar nyelvet fenyegető legfőbb kihívásra hívom fel a figyelmet, az idegen szavak beáramlására.
A gyorsuló világban egyre gyorsabban beszélünk, mert a felénk áradó információmennyiséget másokkal is szeretnénk megosztani. Emiatt is harapódzott el a mai ifjúság körében kóros módon a hadarás. Amikor a beszéd tempója már nem gyorsítható fel jobban, megkezdődik a szavak csonkolása. A rövidítés egyik módszere a zsugorítás.
Az alábbiakban néhány nyelvi érdekességet írok le, ezzel esetleg kedvet csinálva a nyelvtanuláshoz, illetve a nyelvi rejtelmek megismeréséhez.
Spanyolul az arena szó homokot jelent. De mi mást is jelenthetne, amikor régen az arénákban homok volt.
Már 20 éve, 1979-ben megjelent tanulmányomban megállapítottam, hogy „… a talány-szerkezetű rendőrviccek (25-30 szöveg) most vannak terjedőben falun is. Külön tanulmányt igényelnének ezek is, lévén, hogy a szövegek jelentős része megvan német nyelvterületen, ahol a frízeket gúnyolják vélük.
A csecsszopó gyermekről szóló fenti finn találós kérdés is példázza, hogy e kisműfajban milyen gyakori a szókezdő hangok azonossága, vagyis az alliteráció. Úgy tűnik, hogy e műfajnak ezen stiláris eszköze főleg a finnugor népekre jellemző, legszebb példáit a finneknél és karjalaiaknál, valamint nálunk, magyaroknál találjuk.
Egyetemi éveim alatt ó-török nyelvekkel is foglalkoztam, s az élő török nyelvek közül azért esett a baskírra a választásom, mert fel akartam dolgozni Mészáros Gyula 1909-ben gyűjtött, a budapesti Néprajzi Múzeumban őrzött anyagát. Mészáros Gyula Julianus barát nyomában járta be Magna Hungaria, a mai Baskíria földjét, hogy nyelvi és néprajzi adatokkal járuljon hozzá az őshazakutatás kérdéseihez.
A most közölt műfordítások első szövege a Közel-Keleten, az arab világban és a törököknél általános (az itt szereplő egyiptomi változat mellett van feljegyzése a palesztinai araboktól és Tuniszból is, az oszmán-török adatok száma pedig meghaladja az ötvenet), de vannak magyar megfelelői is – most csak egyet idézek a Magyar Nyelvőr 1876-os kötetéből, a Moldvában található Klézséről.
Mint korábban írtam egy a hangyákról szóló magyar találós kérdés kapcsolatairól – kiderült, hogy csak a horvátoknál (ráadásul náluk is csak hazánkban és a szomszédos Szlavóniában), valamint a Krakkó környéki lengyeleknél vannak párhuzamai.