S. Bálint Mária, Author at Hetedhéthatár • Oldal 2 a 4-ből
Szerzői archívum

S. Bálint Mária

S. Bálint Mária írásai: 56

Kecskeólban

Ülök a műdzsörszé nadrágkosztümömben – ez most a menő, meg a praktikus, meg úgyse lehet mást kapni, mert ez a divat – és bőszen hintázom a széken. Tehetetlenségemben. Megint a „mit tegyek, mit tegyek” gondolat uralta el egész elmémet. Kint ragyogóan süt a nap.

A szülők és a gyermek kapcsolata

A mai európai kultúrákban a gyermekek nagy része tervezetten születik.  A gyermeknek a családban töltött életkori szakasza jelentősen (18–27 év) meghosszabbodik, ami növeli a szülői, családi kapcsolatok fontosságát. A családban kezdődő, majd később a különböző csoportokban folytatódó szocializáció…

Apeva-csokor

Úgy
tudom,
vihar jön,
menekülj el
messzire innen!

Mint mikor

nyesnivalódról
félrecsúszik a kés,
húsodba lassan,
kényelmesen vág,
ellene nem tehetsz már,

Egy madárra várva

Tündérek röpködnek Visegrád felett,
a zord eget nézik, a madár eljön-e.
Sokan harcoltak itt, életüket adták,
csalfa, meddő remény a halhatatlanság.

Kézenfogva

Emlékszel? A játszótérről néztük a Dunát,
egymással szemben ültünk a hajóhintán.
A parton összehúzták a harangokat,
gyászkocsit vontattak a baktató lovak,

Menekvésház

Ott állt hetven éve az a ház, fenn a hegyoldalban, öles fák között. Régen az volt a szokás – most talán már megint –, hogy kinek hol akadt egy talpalatnyi földje, azzal gazdálkodott. Ki így, ki úgy. Attól is függött, hol fekszik az a terület. Ha erdei tisztás, volt, aki árpát vetett oda.

Gyönyörű népdal

A leggyönyörűbb, amit valaha hallott. Annyira szép, hogy bár idegen nyelven van, és egy szót sem ért belőle, de megtanulta. Tudja, hogy magyarul van, mert Budapesten vette a lemezt, és most elénekli nekünk hálából – mondta holland vendégünk. Forrt a világ akkoriban.

Cirkuszt csináltunk Zilahon

Megtörtént, máig sem tudja mindenki a városban sem, hogy miért. Éppen tizenkettedikesek voltunk. Egy nap bejelentették, hogy jön Ceaușescu elvtárs másnap, reggel 7-kor kint kell lenni a hajdani Wesselényi, majd Ady, de akkorra már csak „Zilahi Középiskola” előtt.

Csak megnéztem a bivalyokat

Meg hát. Gyerekként akkoriban szereztem a tudást arról, hogy a szilágycsehieket, ahová apám való volt, bivalyasoknak nevezik. Mert sok embernek van bivalya, lévén Szilágycseh is hepe-hupás, nehéz felhúzni a szekeret a dombokra, és a bivaly erősebb az ökörnél is, de még tejet is ad.

Nekünk mi adatott?

Szeretsz boldogtalan lenni? Az élet sem szeret.
Feltételeket ad neked, s te elfecséreled.
Víz van hazánkban! Termőföld, erdő,
zöldell a határ, mert esik az eső!

Anya! Anyaaaaaaaaa!

Megjött a tavasz! – nézünk egymásra,
Mire is gondolhatnánk másra,
Hisz ordít a kislány odakint, ni,
Mint tavaszonként mindig-mindig,
Mikor fent felejtett valamit.

Alkoholista temetés

Vackor kutyámmal haladtunk lassacskán a szégyenükben ittmaradt, piszkos buckák között, a sódert síró, bokatördelő, valaha járdának szánt képződményen, végig a temető téglafala mellett. Délutáni séta helyett választottuk ezt a romantikus útvonalat.

Nem használ semmi

Nem használ semmi,
kiabálsz, nem hallja senki,
könyörögsz, oda se néznek,
dühönghetsz. észre se vesznek.

Anyám nem tudott szőlőt küldeni

Még kisóvodás voltam, amikor apám izgalommal jött haza valahonnan, és örvendett nagyon. Anyám is, pedig alig-alig hitte. Olyan viccesnek szánt kifejezéseket hallottam, hogy most már nem vagyunk földönfutók. Beléptünk a gazdák sorába. De meg is kell fogni a szerszám végét.



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS