Kedves Barátom! Bizalommal kereslek, tudom, számíthatok Rád! Lesz ez az évforduló, tudod, amiről az imént telefonon beszéltünk! Nem részletezem. Tisztelettel kérlek, írj nekünk két flekknyi értekezést e témáról szeretett lapunk, a Titok számára!
Ady hangján
Krisztus csak áll itt, áll e nyegle korban,
a mindenség, a végső minden hol van?
Be fáradt, bús, mily elgyötört a holnap,
szolga sorsom nem tud megpihenni.
Parti Nagy Lajosnak
Miként de szép, az este jött, ment,
esőillat és jázminok,
kószál a magamfajta jöttment,
a Duna foly, én áthidok.
avagy: kétezer-huszonegy nullakilenc huszonegyedikén
Petőfi variáció
Még élnek a fények, a nap tüze árad,
és tátog az árnyék e kis ligeten,
de múlik a kánikula, heve fárad,
és hallgat a lárma, lazít idebenn.
Ez a könyv gimnáziumunk tanulóinak menzás panaszait gyűjti, mely az ételek minőségének javítása céljából jött létre.
„A pofám leszakad! Lerajzolom, nézd: így. Ki az az idióta, aki ezt kitalálta? Kitálalta… Hát, itt nagyon jó a kaja! Csak büdös, he-he… Gio”
Borostás ma az ősz.
Házikabátban üldögél a kertben, néha meg-meglendíti hintaszékét a szél. Ilyenkor, mintha énekelne.
– Már csak néhány levél maradt a fákon – gondolja és szájához emeli az öblös bögrét. Madárdalt kortyolgat.
Petőcz Andrásnak
verset ír az Isten
élőbeszédszerű szabadverset körmöl
szereti a rímeket
de a ragrímektől egyenesen a hideg rázza
ebben hasonlít rád
Nem igaz, hogy órákon át bámultam volna
olajos tócsák színjátszó hártyáját!*
Nem tudom, miért mondtad ezt rólam.
Nem igaz.
Az Angyalok maradékot vacsoráznak.
Amikor már mindenki elaludt, kilopódznak a konyhába,
evés után csöndesen elmosogatnak.
Nem hagyják a szárítón az edényeket
Isten olyan közel van, mint a mennyezet.
Nem hiszem, hogy van arca,
bár sohasem lehet tudni.
Hat és fél éves koromban volt arca.*
Akkor úgy láttam, ősz hajú, szakállas férfi,
emlékszem az olajos padlóra ami koromfekete volt
és nagyon csúszott
vigyázni kellett minden lépésünkre amikor frissen kenték
Az író, ihlet híján ma is korgó gyomorral ébredt. Ásítva lapozgatta az ingyenes újságot, gondolta, legalább híréhségét csillapítja, ha már reggelire nem telik. Olvasás közben elmosolyodott. Először finom cikornyák szaladtak szét a szája körül, majd fura kis nyikkanásokat hallatott.
pazar kilátás nem nyílik kis párizsi lakásod ablakából
ám karnyújtásnyira a szajna
a háttérben halk jacques brel szól
te újra költészetről beszélsz már alig vártuk
elemér bácsit
a sarki boltost
mindenki hülye zsidónak hívta csak mi nem
pipadohányt árult
olyan jó dohányillat volt nála
Sólyom József nyugalmazott pilóta a parkban reggelizett. Evés közben komoly elhatározásra jutott: bemegy a madárboltba. Rozika miatt nem vett eddig madarat. Néhai Sólyomné nem szívlelte sem az ezzel járó rendetlenséget, sem az ürülékszagot.