Bú-támasztó

Tudsz-e szárnyalni a jeges űrben, hó-angyal!
Vagy karod kitárva, lábbal kalimpálva
tusakodsz életre-halálra Isten-termő fával?

Anyám, megbocsátasz nékik?

Április van. Ne tagadjuk tovább,
szenvedtem Tőled, Édesanyám.
Túlvédelmeztél, túlgondoztál.

Szarvas-erő

Vadak legyünk erdőn,
zörgessük a gallyat,
záporozzon szirom
– patanyomba’ tócsa!

Tető alatt – védettségben?

Apám-anyám emléke helyén
Hirosima és Nagaszaki
pusztító lángoszlopa:
„A néppel tűzön-vizen át”,
de kérdezem, kihez-hova?

Unicum

Megbomló agy-rózsa
mögött őrülten őrült –
a gyermek szűzen fogan,
ölbe lökdöste a táj.

Esküvő – vőfély – verőfiú: kincseim

Minden kincsem, ’ semmim nincsen.
Ajtón félkilincs, csuklómon rabbilincs.
Örök pecsétgyűrű, bástyáról árokba,
ezüstóra láncostul a cigányé lett.

Aladdin mesétlen szerencséje

Aladdin jóllakott ruszlival,
éhes volt Aladdin, hiába, –

nej híján sajátját sikálta
’sz nincs gyűrű! sorvadt egymagában…

Katatónia

A világ képtelenségét  próbálta gyakorolni testével. Keletről származó meditációs gyakorlatokkal próbált bemelegíteni. Taj-csi. Úgy gondolom, nem véletlenül alkonyatkor kell nekiállni az ilyesminek. Vagy legalább is Ő így tudta. A legkülönlegesebb hangulatai ekkortájt veszik elő az embert.

Ellehetetlenülten

pléhlemezre merevedve
a Nem tértartománya nyit
fák nyújtózzák az eget
magukhoz mérten: tétován

Eunoctin

Kinevet téged az altató –
Csak hiszed általa ring a tó:
halak csapkodta hullám szemed
képekből álmot táplál a fák ere

Esztergomi egyedül

Eltűnik a nap, sötét van,
add vissza, Isten, az eget,
szárnyai nőttek a fáknak,
értő kezek nélkül szenvedek.

SZIA, PAPÍRLAP!

Köszönöm,hogy vagy!
Két leplezetlen orcád
elbír ezer simogatást,
elbír ezer pofoncsapást.

Anyám megmondja az igazát

Megint jól elintézted magad. Most mit fogsz csinálni? Megint a könyveidhez menekülsz. Miből fogsz élni? Majd megint én tartsam a hátam az apád előtt. Tudod, hogy nem tolerálja az ilyesmit. Kolonc vagy csak a család nyakán. Mikor jön már meg az eszed? Valamit csak kell kezdeni az életeddel. Mi lesz, ha én már nem leszek?

Verés után. Csak magam

Az út kifut. Magával terhelt lélek!
Az ég bezárul. Bennhelyt tévelyegsz.
Mi felé mozdult akkor a kézfej,
talán a tollvonás könnyítene?

Idegkimerülés

Nem látom az arcát, a koponyát.
Olvas, hever az ágyban és a háborút idézi.
Kisgyerek vagyok. Én is ágyban olvasok.
Néha apám kiveszi a kezemből a könyvet. Elaludtam felette.