Keszthelyi Jenő | Hetedhéthatár - Part 2
Szerzői archívum

Keszthelyi Jenő

Keszthelyi Jenő írásai: 32
Keszthelyi Jenő

Gergely bá’ meséi: D-mese

Jaj, látod ott azt a palit, aki négykézláb tapogat a fűben? Erről jut eszembe: tavaly László napkor már délben elzavart hazulról az a seprűn malévozó vénasszony – tudod, az Emese, a második feleségem -, mert Laci sógival megszedtük magunkat jófajta pityókával, aztán még belehúztunk az iklódi kocsmában vörösből.

Gergely bá’ meséi: C-mese

Nem hiszed el, milyen istenverte sora van egy nyugdíjas éjjeliőrnek, komám! Nem az rágja a bögyömet, hogy mindent egyedül kell nem csinálni, hanem az, hogy rém unalmas szakma. Még az alvás is unalmas.

Gergely bá’ meséi: B-mese

Képzeld el, Jenci gyerek, mit érezhet egy közrendőr, ha unalmában akad valami ripegős-ropogós látnivaló, szabályhágás; hát persze, hogy megmozdul benne a kötelesség, meg a lélek!

Gergely bá’ meséi: A-mese

Állandóan belebotlok a vízparton, mindenütt ott van, akár nyaratszakán a szigeti lapos felől megyek neki a pataknak, akár őszidőben csukák után török rést a nádban. Valahol örökké a repedezett nádbotjai mögött csőszködik, az unokájától kapott, árbocerős, ragyogó DAM-ot meg a vászontokban dédelgeti a szekrény tetején. Merthogy kell az még kutyább időkre, ha majd “aszik már az izom”.

Horgászmorzsák – Melegéri Évi néni

A karácsony előtti napok mindig csiklandós horgászvágyakat ébresztenek bennem; hála agyonszervezett munkaszüneti napjainknak, ki is elégülhetek. A láz gyötört anno akkor is, amikor Viktória napjának kora délelőttjén a hévízi lefolyócsatorna rézsűjén gubbasztva belémbotlott Éva néném.

Stréber október

Ránavigáltam “szigorúan titkos” hungarocell jelzőbójámra egykettőre, keresnem sem kellett. Jólesett a negyedórányi evezés a kiadós ebéd után; ki is melegedtem kissé. Sört szopogatok. Fogascsalogató, testes tenyészküszök pöccögetik ötméteres vízbe lefutó, teljesen ellazított zsinórjaimat. S mintha az azúrkék égből fiatal férfikorom színes emlékeiből font virágkoszorúk hullanának.

Horgászmorzsák – Elmekórtan

A tehervonat akkor dübörgött át a hídon, amikor a fűzfának támasztottam a kerékpárt. Időben érkeztem. A híd mindkét oldalán egy-egy horgász guggolt csak a parton, szemben egymással. A hajnali szürkületen lassan tört át a fény, és a híd acélvázának körvonalai egyre élesebben rajzolódtak ki a keleti égbolt előtt.

Horgászmorzsák – Harisnyatarisznya

Mindenki rokonszenvvel üdvözölte őket a vízi-sporttelepen, amikor rendszeresen, pontban öt órakor megjelentek. Már a hetedik évtized végét taposták; szerény nyugdíjukat óramű pontossággal kézbesítette a posta, már nagyon várták. Felszerelésüket maguk készítették, ápolgatták a téli hónapokban.

Horgászmorzsák – Hídverők

Szellő sem rezdül, felhő sem jár a júliusi kánikulában. Zsinórjaim mozdulatlanul lógnak, akár ruhát lehetne szárogatni rajtuk. A vad agyag égeti a talpamat, a sör még a vízben “hűtve” is élvezhetetlen. A szákban két hajnali kárászom pipál keservesen a zsombék zöld árnyékában. Három ember közeledik a dűlőúton, combvastagságú, nagyon hosszú oszlopokat cipelve.

Horgászmorzsák – Barbár zöldár; Szektor rektor

Az öreget alig tudom hátrább noszogatni, feje a füstbe lóg, melegszik, mint a makk ász. Megviselte a tikkatag májusi éjfél, és győztes csatája a hatórai süllővel. No meg annak áldomása. Attól tartok, hogy csak füstölt porhüvelyével tudok elszámolni a feleségének.

Csőkígyó

Alámetsz a gallérnak, kalapnak a virágbontó áprilisi szél. Szemben a Badacsony komor koporsója a hosszú, kemény tél ravatalán, fodros felhő-virágokkal a tetején. Fecskék parádéznak a botom körül a levegőváltozás örömére. Tilalom előtti utolsó nap a máriai kövezésen. Hajrá fiúk! Sok az eszkimó, és kevés az angolna.

Aki horgász akar lenni – Negyedik, ötödik dobás

– Csináltál ruszlit?
– Nem.
– Miért? A receptet megkaptad, hal volt bőven.
– Majd csinálok.

Aki horgász akar lenni – Harmadik dobás

– Mit tettél rá?
– Mintha nem lested volna, Józsikám, apró kukoricát, mirelitet, hármat.
– Két horogra hármat? Körülményes lehetett.

Aki horgász akar lenni – Második dobás

– Bedobsz már végre?
– Mit sürgetsz, mint székely legény a nászéjszakát? Nem látod, mennyi bajom van?
Jóska az egyik horgot már sikeresen kiakasztotta a nadrágszárából, most a másik vágódott galádul a cipőfűzőjébe.
– Dobd be a cipőt!

Aki horgász akar lenni – Első dobás

– Mit kérdeznek, mit gondolsz?
– Mindent.
– Mi mindent?
– Amit egy horgásznak tudnia kell a szabályzatokról, horgászati jogról, halakról, etikáról; amit a füzetedből meg a könyvekből tanultál, s netalán tőlem, ha a kamatlábaid helyett rám is figyeltél néha.



Archívum

Hirdetés